A reformáció 500 éves öröksége: Luther, Bach és a zene

Április 30-án este a ferencesek vagy, ahogy a nép nevezi, barátok templomában a reformáció 500. évfordulójáral koncerttel emlékeztünk, a Szabadkai Zeneiskola tanárai, a Pro Musica Kamarakórus, valamint Szabadkáról elszármazott, vagy Magyarországról meghívott szólisták közreműködésével jött létre. Bach zenéjén keresztül a Kárpát-medence magyarsága ünnepelt,  három karnagy, illetve karmester, Csikós Krisztina, Dévity Zoltán és Paskó Csaba vezényeltek felváltva.

Johann Sebastian Bach művei, amelyek a hangversenyen felcsendültek:

BWV 4      Christ la gin Todes Banden (Luther Márton szövege)

BWV 56    Ich will den Kreuzstab gerne tragen

BWV 80    Ein feste Burg ist unser Gott (Luther Márton szövege, Szabadkán első bemutató)

A hangverseny nyitánya egy a’capella kórusmű, aminek első bemutatója volt Szabadkán. A kortárs Kossuth- díjas, Liszt-díjas zeneszerző Tillai Aurél  - Adj békét a mi időnkben című Luther Márton szövegére írt alkotása.

Bach egyházi kantátáinak kb. kétötödét elveszettnek kell tekintenünk, a világi kantátákból is több veszett el, mint ami fennmaradt. Így is a  fennmaradt művek száma jelentős és nagyjából arányos az egyes működési helyein alkotott kantáták számával.

 

Az ünneplésre a Magyar Nemzeti Tanács a vajdasági evangélikus, lutheránus egyház invitált mindenkit.

Jó szívvel és örömmel csatlakoztak a reformátusok, katolikusok is és mindenki, aki kíváncsi volt nem csak a hangverseny anyagára, de kíváncsi a reformációra, és annak Európa kultúrájára gyakorolt hatására, értékeire, túl a XVI. század teológiai és politikai disszonanciáin, ami szétválasztott minket, ma keressük és megmutatjuk minden olyan hatását, értékét, ami Európa kulturális hagyatékában kiemelkedő, maradandó, tagadhatatlan és ma már összekötő érték.

Luther fellépése átalakította Európa korabeli vallási térképét, megújította a hit világát. A reformátor gondolkodása azonban messze túlnyúlik a teológia határain. Luther és a későbbi reformátorok, illetve a reformáció hatása a politika, a gazdaság, a zene, a jogtudomány, az anyanyelv és a modern természettudomány kibontakozása, illetve átalakulása terén is tetten érhető.

A reformáció nem pusztán a 16. század emléke. Egy közös örökség mindannyiunknak, melynek nélkülözhetetlen eleme a megújulás. A reformáció 2017-es jubileuma arra keresi a választ: milyen szerepet játszanak a reformáció értékei a mai korban? Hogyan tudunk belőlük meríteni?

Arra hívtunk ezért  mindenkit, hogy a zene és az ének élménye mélyítse el bennünk mindazokat az értékeket, melyeket a reformáció adott nem csak az evangélikusságnak, de minden egyes egyháznak!

Egyik legkézenfekvőbb és mindannyiunk számára legszebb hagyatéka a reformációnak Johann Sebastian Bach, aki nem csak zeneszerző, hanem a világ zenei örökségben egy gigantikus egyéniség, zeneszerző, orgonista, teológus egyszóval egy zseni volt.

Olyan életművet hagyott hátra, amely zenei sokféleségében, kompozíciós kvalitásában, az esztétikai kifejezés területén és a teológiai igazságok megfogalmazásának erejét illetően példa nélkül álló.

Bach életműve nem szemlélhető csupán elvont zeni alkotásként, mesterségbeli tudásként, hanem a tradíció és a hit organikusan megélt teljességeként. Bach zenéjéből sugárzik a hit, az Istenszeretet. Ez egyben a legrejtettebb és egyben a legdrágább kincse, ahogy Pilinszky János írja, Jézus Krisztus jelenléte.

A Krisztushoz vezető utat Bach számára a lutheri tanításhoz való tántoríthatatlan ragaszkodás – mely az évek során egyéni, személyes felismerésévé vált – nyitotta meg. Bachot nem is elsősorban esztétikai, hanem metafizikai vonatkozásában kell látni, amely visszavezeti az embert valóságos eredetéhez, Istenhez a világ teremtőjéhez.

Johann Sebastian Bach felcsendülő művei:

BWV 4      Christ la gin Todes Banden (Luther Márton szövege)

BWV 56    Ich will den Kreuzstab gerne tragen

BWV 80    Ein feste Burg ist unser Gott (Luther Márton szövege, Szabadkán első bemutató)

Erdmann Neumeister (1671-1756), akinek vallásos költészete új irányzatot hozott létre az egyházi zenében, azt írta, hogy a kantáta hasonlít „egy opera részletre, mely recitativókból és áriákból áll”. Ugyanott oratóriumnak nevezte az olyan kompozíciót, melynek szövege bibliai idézetek, esetleg korál szövegek, és az áriákhoz vagy duettekhez készült madrigálszerű versek keveréke. Legkorábbi vasárnapi istentiszteletekhez írott szövegei ez utóbbi típushoz tartoztak, de az 1700-ban megjelent első, a teljes egyházi évet felölelő szöveggyűjteménye már az általa kantátának nevezett művekből állt. A bibliai szövegeknek, recitativóknak, áriáknak, és koráloknak ezen a kombinációja alkotja a kantátát, ahogy Bach a weimari korszakától kezdve művelte számos kortárs zeneszerzővel együtt.

Johann Sebastian Bach emberi és művészi nagysága az, hogy valakinek a fénye rajta keresztül sugárzik. Számára a valóság szellemi, amelyben a világ az isteni szellem megnyilatkozik. Nem anyagi tudás, hanem szellemi kvalitás, amelyben a hang, tágabb értelemben a zene, az isteni lét teremtő megnyilatkozása. Találóak Pilinszky János szavai, amikor azt mondja: Johann Sebastian Bach evangéliumi művész volt. Az evangélium pedig áttörés az e világ és a transzcendens világ érintkezési pontján. Ilyen áttörések ezek a kantáták is, a mester zenei, szellemi végrendelete, amelyben hármas megismerésre tanít mindannyiunkat és csak az érti, aki mélyen hívő, Istent szerető:

Luther ezt így foglalta össze: „HISZEK ISTENBEN, AZ ATYÁBAN, AKI ENGEM TEREMTETT. HISZEK ISTENBEN, A FIÚBAN, AKI ENGEM MEGVÁLTOTT. HISZEN SZENTLÉLEKBEN, AKI ENGEM MEGSZENTELT. EZ AZ ISTEN TELJES ISMERETE.”

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon