„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”
Juhász Gyula: Március idusára
Közösségeinkben emlékezünk, gyermekek, fiatalok és felnőttek kokárdát tűznek. Lelkünkben is ünnep van. Nekünk szól ez, magyaroknak!
A látvány, a színpad érzékennyé teszi a pillanatot. Benne van a küzdelem, a kitartás és a munka. Közösségeink az elmúlt évtizedekben megmutatták, hogy a csak az a járható út, amikor összekapaszkodunk és nem engedve bomlasztásnak, lejárattatásnak emelt fővel tudunk visszapillantani.
És esténként, amikor álomra hajtjuk fejünket, azzal a gondolattal alszunk el, hogy a mai nap is egy szorgalmas, tevékeny nap volt. Hasznára váltunk nemzetünknek.
Március 15-én, a magyar nemzetet ünnepeljük, ünnepeljük magunkat, kitartó ás állhatatos közösségeinket, pedagógusainkat, művelődés szervezőinket, vezetőinket és minden magyar embert.
Ez a március idusának ünnepe!
Megosztás
