Karácsonyi ünnepkör I.

A szocialista ünnepek eltörölték a század első felében még élő hagyományokat, 2000 után megsemmisült a gyökerek nélküli kommunista ünneplési forma.1990–2005 között ünnep nélkül maradtak az emberek. Ekkor a vallásgyakorlásnak egy új típusa jelent meg.

Pixabay/alsen

Az igazi hagyomány sohasem a múlt élethű visszaállítására törekszik, hanem arra, hogy elibe álljon a pusztulásnak, amit az idő, a feledékenység és a dolgok természetes halála hoz elénk.

Amikor ünnepkörről beszélünk népszokásokra, pontosabban egyházi szokásokra gondolunk. A népszokás elsősorban a falusi közösségekre volt jellemző, valójában közösségi ünnepek jutnak eszünkbe a szó hallatán. A vallási ünnepkörökhöz fűződő hagyomány mindkét közösségben, a városiban és a falusiban is jelen volt, az eltérés inkább a külsőségekben jutott kifejezésre.

Régen a hagyományos falu egész életét a népszokások alakították. A legtöbb népszokás a kereszténység előtti korból származik, gyökereik a pogány világba nyúlnak vissza.

Ezt a több évszázados (talán évezredes) szokásvilágot nem lehetett egy pillanat alatt megszüntetni, ezért az egyház más ideológiával beemelte az egyházi ünnepek sorába. (Mindenkinek ajánlom: Ratkó József: Segítsd a királyt c. drámáját) Legékesebb példák erre a napfordulókhoz kapcsolódó ünnepek, események. Megnyilvánulási formái: hit, cselekmény (mágikus eljárás).

A népszokások bármelyik területét is vizsgáljuk, elmondhatjuk, a múltban mélyreható közösségi szerepük volt. Az emberek tudatában az összetartozást erősítette.

A mai (nép)szokások és vallásgyakorlási formák már nem azonosak azzal, amit ötven, hatvan évvel ezelőtt gyakoroltak az emberek, s amelyre a rendszeres templomba járás volt a jellemző. A hagyományos hitéleti forma lassan átminősült.

A már meghonosodott tömegeket megmozgató szocialista ünnepek eltörölték a század első felében még élő hagyományokat, 2000 után pedig már megsemmisült a gyökerek nélkül álló kommunista ünneplési forma. Az átmeneti időszakban (1990 és 2005 között) ünnep nélkül maradtak az emberek.

Ez azt jelentette, hogy a vallási (amelyek már előbb megszűntek) és a közösségi hagyományok (szocialista ünnepek) hatásának csökkenésével párhuzamosan az ünnepek kiüresedtek és az elsekélyesedésnek a folyamata lépett elő.

Ekkor a vallásgyakorlásnak egy új típusa jelent meg, amely a zárt környezetből való kilépést, a megszokott, bensőséges környezet elhagyását jelentette.

A különböző civil mozgalmaknak köszönhetően ez a „lebegő” állapot kezd megváltozni. S bár nem önkezdeményezésre jöttek létre a találkozók, ma már mindenki elfogadja, mint hagyományápolást, hagyományőrzést. Erőt merítettek maguknak az emberek, s ha nem is mindig nagy horderejű megmozdulásokat szerveznek, de megvalósítsák önmagukat. (Lásd: Betlehemes Találkozó)

A vallásosságnak ez az új típusa, hogy megváltoztatja a térbeliséget, valamifajta kimozdulással, helyváltoztatással, mobilizációval jár. A nyilvánosság felvállalásával közösség-ínségüket és összetartozásukat juttatják kifejezésre. Jelzik saját hovatartozásukat is, s egyfajta nemzeti-vallási szimbólumként működtetik az ilyen találkozókat.

A karácsonyi ünnepkör az adventtel kezdődik.

A keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig tartó időszak. Mindig november 27. és december 3. közé esik, a Szent András apostol napjához (november 30-hoz, amikor András névnap is van) legközelebb eső vasárnap. Idén ez  november 27-e, tehát ekkor kell meggyújtani az első gyertyát az adventi koszorún. Advent eljövetelt, várakozást jelent. Az Úr eljövetele. Advent első vasárnapjától hajnali misén vettek részt a hívek, az ún. roraten.

Mára már az advent is kiszakadt eredeti ünnepköréből. Már nem a belső lelki megújulás jellemzi, inkább a testi-lelki fáradság. Gyakran halljuk: Csak, ha elmúltak az ünnepek, én úgy kifáradtam. Csak, ha elmúltak az ünnepek, mert agyonra ettük magunkat. Nagyon ritkán halljuk, hogy megünnepeltük a Kis Jézus születését, vagy, hogy elmentünk a templomba.

Mifelénk az adventi koszorú készítése új keletű szokás. az 1980-as években jut el hozzánk részben a nyugati vendégmunkások által, részben a médián keresztül. Egyébként koszorút a 19. – 20. századtól szokás készíteni. Napjainkra már az adventi koszorú készítése is eltér eredeti küldetésétől.

A három lila a bűnbánatot jelképezné, a rózsaszín pedig örömvasárnapot szimbolizálja. Szomorúsággal tölt el a kirakatokban, áruházakban látható adventi koszorúk tömkelege.

A fogyasztói társadalom bedarálta e szép jelképet. Készítőik versenyt futnak az ízléstelenséggel.

A Szentcsalád-járás nálunk, itt a Délvidéken már igen kevés helyen lelhető fel. Vannak még településeink, ahol esténként 2-3 család összefog, de azok száma elenyésző. Ennek megszűnését nem csak az ateista társadalom segítette elő, a vegyes házasságok is felgyorsították e szép szokás elmúlását. A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás.

A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és karácsonyi énekeket énekeltek, utána beszélgettek.  A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Sokszor eltöprengek azon, vajon én képes lennék-e felújítani, megszervezni egy ilyen kedves szokást. A környezetemben nem.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon