Karácsonyi ünnepkör 2.

A télközépi ünnepkört a kutatók többféle névvel is szokták nevezni. A „karácsonyi ünnepkör” megnevezés inkább csak az egyházi eredetű szokásokra utal, s nem foglalja magában az évkezdésre vonatkozó, illetőleg a téli napfordulóra vonatkozó szokásokat és képzeteket.

A karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep, amely köré a legkülönbözőbb eredetű szokások és képzetek csoportosultak az évszázadok folyamán.

Ha e szokásokat és hiedelmeket eredetükig nyomon akarnánk követni, akkor végig kellene mennünk a karácsony és a vízkereszt előzményein, elemezni kellene a római és közel-keleti ünnepeket. Ismernünk kellene az egyes európai népeknek a télközépi ünnepkörhöz fűződő kereszténység előtti szokásait, hiedelmeit.

Íme, néhány példa:

A Saturnalia ünnepeket az ókori Róma lakói december 17-én, a téli napforduló idején, az őszi vetés befejezésekor, Szaturnusz isten tiszteletére ülték meg, i.e.8. század- i. 5. század.

Compitalia, egy fesztivál, amely jelzi a mezőgazdasági év végét. Tisztelegnek a védő szellemek előtt. Mozgatható ünnep december 17 és január 5 között. Vidéki területeken szentélyt emeltek főleg az útkereszteződésekben.

Sol Invictus, a Római Birodalomban a téli napfordulót ünnepelték, fesztivál a verhetetlen felett.

Majd ezek az ünnepek szakralizálódtak és ismét ki is váltak az egyházi liturgiából és újra népi szokásokká válhattak. A szomszédos népek is hatottak ránk.

Éppen ezért sokszor nehéz megállapítani, hogy egyes „télközépi” népszokások tulajdonképpen hogyan kerültek a magyar népi kultúrába.

Jó példa erre az aprószentek-napi korbácsolás, melynek pogány termékenységvarázsló jellege egészen nyilvánvaló, mégis, a magyar nyelvterületen a középkorban egyházi szokás volt e napon vesszőt szentelni és feltehetően az egyházi gyakorlatból került a korbácsolás a magyar népszokások közé.

A magyarságot letelepedésétől kezdve körülbelül a XV.- XVI. századig többféle hatás érte, mely a magyar szokáskör kialakulásához vezetett. Ilyenek voltak a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a nyugatról jött szerzetesek által ideplántált színszerű mozzanatok: francia, olasz stb. szerzetesek, papok. Például a színjátszás terén jelentős elemeket honosítottak meg.

 

Advent az 1950-es évek végéig

  • Adventban esküdni nem lehetett. Vagy megesküdött András napjáig, ha valaki esküdni akart, vagy csak majd a farsangon. Régen még lehetett tervezni az esküvőt, ma már nem divat –  magyarázta nem is régen a bókai Julis néni. Kilencven évesen is testével-lelkével lázadt a mai kor szellemisége ellen.
  • Ádventba hétköznapokon fontuk a straférungnak valót. Szombaton nem vót szabad fonni, mert akkó Szűz Mária haját húzogattuk. Este motollázni sem vót szabad, mert aki úton jár, eltéved. Nem talál haza.

Sajnos nem csak e sok kis kedves emlék tűnt el életünkből az ipari forradalmak és a kommunizmus hatására, de az advent meghitt hangulata sem maradt meg. Erről pedig csak mi tehetünk. Amit menteni lehetett volna az utókor részére, azt sem tettük. 

A Katalin-napi vagy Borbála-napi zöldág nem kerül pénzbe, senkit sem sért, mégsem örökítettük tovább.

December a pihenés, a megbékélés hónapja volt. A családi tűzhely melege a hosszú estéknek köszönve itt csúcsosodott ki. Decemberben az ember számon kérte önmagától, milyen tartalmakkal töltötte meg életét az elmúlt egy év alatt. Jövőbe való látása csak a téli hónapokra szorítkozott: milyen lesz a tél, lesz-e elég tűzrevaló?

 

Év múlik, évet ér,

Egymást hajtja négy testvér.

Tavasz:

Bús szívemnek vígasz,

Nyár:

Aranykaput tár,

Ősz:

Beszámol a csősz,

Tél:

A szegényektől fél.

(Mondóka)

 

A mai (nép)szokások és vallásgyakorlási formák

András-nap után az új egyházi év kezdetén vagyunk, ádvent felé fordul tekintetünk. A fény távolról érkezik, még távolinak is tűnik, s nekünk testben és lélekben fel kell készülnünk a megújulásra. Ezt segítik meghittségükkel az ádventben történő megemlékezések: Borbála nap, ádventi gyertyagyújtás, Mikulás, lucázás, betlehemezés.

Régen ilyenkor böjtöltek, ezért kisböjtnek is nevezik. Hangulatát alapvetően meghatározták a hajnali, másként angyali misék: a reggeli harangszó, a sötét reggeleken felbukkanó viharlámpák fénye, a lábbelik csoszogása.

 

Szent Borbála – december 4.

A legenda szerint a harmadik században élt. Nemzetközileg Szent Barbara néven ismert.

December negyedikén a kisázsiai keresztény vértanút, Szent Borbálát ünnepli az egyház. Számos legenda szól arról a lányról, akit apja toronyba záratott, hogy férfi ne érintse, majd mikor apja megtudta, hogy leánya kereszténnyé lett, saját kezűleg lefejezte. Borbála a középkorban kivételes tiszteletnek örvendett.

Éppúgy, mint Szent Katalin, Borbála is a hajadon lányok pártfogója.

Ha Borbála-napkor a vízbe tett cseresznyeág kizöldül, a hajadon lány hamarosan férjhez megy. Attribútuma a három ablakos torony. A legenda szerint celláján két ablak volt, de rávette az építőket, hogy vágjanak még egy harmadikat is, mert a Szentháromság világította meg lelkét. „A nap szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, azonban a magyar nyelvterületen csak szórványosan elterjedt. Szent Borbála hajdani virágzó kultusza ma már a hagyományőrző tájakon is elmúlóban van.” (Bálint S.)

 

Szent Miklós – December 6. 

akit a magyar nyelvterület Mikulás néven ismer. A keleti egyház egyik fő szentje. Ma minden bizonnyal ő a legismertebb szent az egész világon. A szent iránti tiszteletet, a nevéhez fűződő hagyományt a globalizáció útjára lépett világ – s ez alól a magyar nyelvterület birtokosai sem kivételek – profán célokra használja fel. A kereskedelem, az üzletelés, a business kisajátította és elhalványította a Mikulás-nap tiszta fényét: az őszinte segítségnyújtást, a szerény ajándékozást.

A nevéhez fűződő számtalan legendában figyelemreméltó a hármas szám.

A gyerekekhez is legközelebb álló legendában is három lány szerepel: Miklós püspök szülővárosában élt három szegény lány, akiket édesapjuk hozomány híján nem tudott férjhez adni. Amikor ez a püspök tudomására jutott, három zacskó aranyat, más adatok szerint három arany golyócskát dobott be az ablakon. Az egyik aranygolyó egy papucsba gurult, innen ered a cipőbe helyezett ajándékozási szokás.

A Mikulás-járás szokásáról a 19.sz. első felétől tudunk, osztrák hatásra cseh közvetítéssel került hozzánk. A Mikulásnak öltözött személy az ünnep előestéjén betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak. Vizsgáztatja őket: tudnak-e imádkozni, jók voltak-e, tanulnak-e? A kíséretében lévő krampuszokkal megfenyítteti őket, ő maga pedig ajándékot nyújt át.

Számomra több titokzatosságot, misztikumot hordoz magában a Mikulás-estnek az a változata, amikor titokban rejti ajándékait a kiscsizmákba, cipőcskékbe, talán így nem fosztjuk meg gyermekeinket a készülődés, a várakozás örömétől.

Suvickolják, vikszeljék cipőcskéiket, izgalommal telve bújjanak ágyba, s reggel kutassák fel a lábbelik tartalmát. 

A Mikulás, mint alakoskodó figura – véleményem szerint – maradjon a tereken, a színházakban, a gyermekintézményekben. Családi körökben ne veszítse el misztikusságát.

 

Szent Borbála – December 13. 

 E napon emlékezik az egyház Szent Luca szűz és vértanúra.

Napját a nép körében sok babonás hiedelem, ősi pogány hagyomány, szokás kísérte.

Most csak a hagymakalendáriumra hívnánk fel a figyelmet. Egy tálcára, tálkába tegyünk tizenkét hagymalevelet. A levél szár felöli része a hónap elejét, a gyökér felöli része a hónap második felét jelöli.

Ha megmarad a só, száraz hónapot jelent, ha a só elolvad, azt jelenti az a hónap nedves lesz. Lucától szenteste éjfélig tartották tányéron a leveleket és jegyezték fel az eredményt. Ha csak a levél egyik felén olvad el, a fentebb említett szabály lép életbe.

Luca napja jó alkalom ahhoz, hogy kicsit barátkozzunk, hogy szomszédjainkkal, vagy barátainkkal közösen eltölthessünk egy kedves estét: lucapogácsa mellett, hozzá egy jó kis bor, közben izguljunk azon, vajon kinek jut a pogácsába rejtett pénzérme. Régi szerencsejósló tevékenység, de a hagyományt megőrizni, elébe menni a feledésnek, kicsit átalakítva, őrizzük tovább.

Meséljünk régi babonákról, képzeljük el régi öregjeinket miként mentek ki meztelenül Luca hajnalán piszkavassal a kezükben megkotorni a tyúkokat, hogy sokat tojjanak. És, hogy kötni, varrni szigorúan tilos volt, mert bekötik, bevarrják a tyúkok seggit. És a gazdasszony egész nap a tűzhely közelében ült (kotlott), abban a reményben, hogy akkor sok kotlójuk lesz. Milyen boszorkányos történeteket tudunk, hogyan készült a lucaszék? Egész estét betöltő szórakozást nyújt december 13.-a.

Lucázással kapcsolatban egy dolgot azonban ki kell hangsúlyoznunk. Erre mifelénk nem ismeretes a Luca megszemélyesítésére vonatkozó lucaalakoskodó dramatikus szokás. Nem jártak lucázni, és Erdélyben sem ismert ez a fajta lucázás. A magyar nyelvterület É-i részén Lucának öltözött 3-6 tagból álló alakoskodó csoportok járták. Ny- és D-Dunántúlon lucázni, kotyolni jártak a felnőttek.

Az Alföldön Luca estéjén búzát is ültetnek, s ha kizöldül, egymásnak küldözgetik és a karácsonyi asztalra teszik, majd az állatokkal megetetik.

 

Ádventben kezdődik a betlehemezés. Dramatikus népszokásaink közül nincs egy sem, melynek olyan nagy irodalma lenne, mint a betlehemezésnek. Ez a legnépszerűbb dramatikus népi színjátékunk. A színre hozott mozzanatok a bibliában leírt eseményeket követik: bemutatják a pásztorokat a mezőn, az angyal szózatát, a pásztorok látogatását a szent családnál. A pásztorjáték középpontjában a süket öreg pásztor komikus figurája áll.

Azután a lakáskultúra változásával párhuzamosan eltűntek a betlehemezők is, hiszen a modern, parkettás lakásokba már nem lehetett szalmával, sáros csizmában bemenni, az meg már nem igazi betlehemezés, ha a teraszon vetkőzni kell a pásztoroknak, hogy megóvják a lakás tisztaságát.

Éppen ezért, ezt a régi szép dramatikus szokást a rendszerváltást követően újraélesztették művelődési intézményeink, bár a gyermekek iskolai elfoglaltsága (és más egyéb okok) miatt nehezen tud újból gyökeret ereszteni.

Tamás – december 21.

Fiatalok körében végzett kutatások bizonyítják, hogy tamáskodik igénk jelentését nem ismeri az utókor.

Tamás, a hitetlenkedő kételkedett Krisztus feltámadásában, ezért Jézus pünkösd után újból megjelenik neki. Innen a szó: tamáskodik. Szokásokban e nap szegényes, több felé ezen a napon vágnak disznót, s ezt a közelgő ünnep praktikus voltával magyarázzák: akkor egész karácsonyban van mit ennünk.

A mai ádventhez én csak egy dolgot tudunk ajánlani, de azt tegye mindenki meleg szívvel: beszélgessenek a családtagok egymás között sokat az ünnepről.

 

Ádám és Éva – December 24. 

Böjtös nap. Nagypénteknél csak annyival könnyebb, hogy tájainkon, a legtöbb helyen délben – levest főztek, mellé mákosgubát ettek. Minden ételnek megvolt a maga gonoszűző, termés- és szerencsevarázsló ereje, fogyasztásuknak tehát mélyebb ősvallási gyökerei vannak.

Szokásaink gyökere ősemberi. Az Ószövetségben éppen olyan nagy ünnep, mint ahogy a hinduknál, a perzsáknál a Mithras, az egyiptomiaknál az Osiris, a rómaiaknál Saturnus ünnepe.

Az egyház a világosságot és az életet Istenhez kapcsolta, ezért december 24-ike Ádám és Éva megteremtésének, december 25-ike Jézus megtestesülésének ünnepévé tette.

 

Adventi naptár

Szintén új keletű szokás, az adventi koszorúval szinte egyidőben jut el hozzánk. Huszonnégy tasak, ablakocska, kiscsizma és ki tudja, mi minden jön még elő a kreativitásokból eredően, amelyben minden napra jut egy meglepetés.

Türelemre, kitartásra szoktatja a gyermekeket.

 

Az ajándékozásról

Ismerek olyan családokat, ahol csak a pénzért vásárolt ajándék számít ajándéknak. Ezen belül is a nagy összegért és extra áruházakból származó ajándék a valami. Hollandiában tanuló fiatal egyetemistáktól hallottam, hogy ott a lányok már szeptemberben elkezdenek készülni a karácsonyra: sálat, kesztyűt kötnek, a fiúk régi kerékpárokat újítanak fel nagy titokban, amivel meglepik barátaikat.

Amerikai barátaimtól tudom, hogy Szentestén fehér abrosszal leterített asztalkát tesznek ki a ház elé, arra éppen olyan ételeket helyeznek, amit a család fogyaszt ezen az estén, azért, hogy a hajléktalanoknak is legyen ünnep a kis Jézus születése. És nekik is meg kall adni a tiszteletet – mondják ők.

Azután, a külső megjelenítési formák közé tartozik a temetőkben, a sírokra helyezett karácsonyfaág, rajta díszek, szaloncukor stb. A magyar néphitben ez sohasem volt jelen. Valószínű, szláv hatásra kerül be a magyar szokások tárgykörébe. Az interetnikus kapcsolatok kutatásának egy újabb fordulójához értünk.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon