A szabadkai nagyzsinagóga – gondolatok
Az ember e világi életében a jelképeknek kimondottan nagy szerepe van, természetesen csak akkor, ha azt észrevesszük és figyelünk azokra. El lehet hessegetni a gondolatokat, lehet nem tudomásul venni, de mindennapi életünket meghatározza, nyomot hagy érzelmi világunkban, gondolatainkban és így cselekedeteinket is befolyásolja.
Bunford Tivadar, a Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottságának elnöke, és Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke jelképesen kitárta a szabadkai Zsinagóga bejárati ajtaját, s ezzel ajtót nyitottak az elmúlt több mint száz év történéseinek áttekintésére. Sokan sok mindent elmondtak a szabadkai zsinagógáról, de ettől a pillanattól kezdve a történelemmel együtt élünk, részesei vagyunk e közösség és egyben ennek az épületnek az időtálló történelmével.
A nyolcvanas években csak kívülről láttuk, hogy szinte romos mivoltában is impozánsan állt az épület. Körbejártuk, bekukucskáltunk mert a „régiek” mondták, hogy valamikor milyen szép volt. Akkor nem értettük a múlt időt, mert a mi a szemünknek hittünk. S milyen jól tesszük, hogy sokszor nyitott szemmel járunk. S tartunk ma ott, hogy közösségünknek ez egy fontos pillanat, hiszen a Vajdasági Magyar Szövetség és annak elnöke, Pásztor István következetesen kiállt az értékek megőrzése és annak továbbadása mellett. Arról, hogy milyen szép volt valamikor az épület, ma már nem kell lehajtott fejjel megemlékeznünk. És ma ámulhatunk és bámulhatunk a lélegzetelállítóan szép szabadkai Zsinagóga előtt. Azon Zsinagóga előtt, amely Európában a második legnagyobb.
Jelképes, mert az előrelátó politizálással értékeket teremtett, nem is akármilyen értéket. Maga az építés és felújítás folyamata is méltó az épülethez, mert összefogással készült el, önkormányzati, tartományi és köztársasági források bevonásával, majd pedig a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül a Magyar Kormány is letette védjegyét.
A hatalmas központi kupola az egyetemesség szimbóluma, a négy kisebb kupola pedig a négy égtájat jelképezi, stílusosan mondhatnám, hogy a világ mind a négy égtájából várja vendégeit ebbe az egyedülálló építészeti remekműbe. Nem túlzás, de valóban jönnek a világ minden tájáról, mert ez a Zsinagóga a magyar szecesszió kiemelkedő alkotása.
Maradjunk a jelképeknél.
A földszint színe a Judea földjét szimbolizálja, majd a legmagasabb kupolatérben a kék dominál, és a közti térben virág- és növény motívumok.
Így teljes a világ, így egész az ég és a föld egysége.
Bennük, mint a csillagok ereszkednek le a csillárok és fényárban úsztatják az egész épületet.
Pazar látvány.
Nem mellékes, hogy a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet gondozásában egy új könyv jelent meg a Zsinagógáról, amelyet Dömötör Gábor építész, műemlékvédelmi szakmérnök írt, akinek nem mellesleg az építészeti tervei alapján újították fel az épületet. A könyv szövege a magyar mellett szerb, horvát és angol nyelven is olvasható. A kiadványban leírtakat Željko Vukelić szemkápráztató fényképei szemléltetik.
Ezek után remélem, kedvet kapnak, hogy látogatást tegyenek a Zsinagógában.
A szabadkai Zsinagóga keddtől péntekig 10 és 18, szombaton és vasárnap pedig 10 és 14 óra között várja a látogatókat. Hétfőn zárva tart. A felnőttek számára a belépőjegy 250 dinár, míg a nyugdíjasoknak, tanulóknak, valamint csoportos látogatás esetén a belépőjegy 150 dinár.
Legyünk mi is részesei ennek a jelképnek!
Megosztás
