Fáma a biciklistákról

Basara-bemutató avagy miért mindegy, hogy Beška vagy Čerević és miért nem mindegy, hogy csevegünk vagy beszélgetünk

Wikipédia

Az Újvidéki Színház december 2-án, pénteken mutatja be Lénárd Róbert rendezésében Basara e prózai művének színpadi változatát a rendező dramatizációjában, a színház vezető színészei zömének szereplésével.

November 30-án szerdán ez a hír az egyetlen ép gondolata a színház igazgatójának útban Čerević felé, ahol találkoznia kell Svetislav Basarával.

Basara a szerb kortárs irodalom kifürkészhetetlen nagyja, aki mögött ‒ ahogy egyik kritikusa írta ‒ „az isteni Pekić húzódik meg, azzal a különbséggel, hogy Basara még kíméletlenebbül ontja olvasója szemébe az igazságot.

Az Igazgató, amikor éppen nem azt fontolgatja, vajon ezt a nem tervezett szolgálati utat hogyan fogja elszámolni és a havi kvótával lehívták-e a Biciklisták teljes költségvetését, azon gondolkodik, mit mond az írónak a művéről, amelyet az író maga színpadra alkalmazhatatlannak tart.

Hiszen a mű egy vallásba fordult filozófiai traktátus, a történelmi események elemzése, de az ideologizált gondolkodás paródiája is, a valós és a fiktív elegye.

Ráadásul, ahogy David Albahari írta a „Fámában olyan történelem súlyát kell elszenvednünk, amely nem a miénk, hanem divatból importált.”

Lénárd rendezése a mű szerzőjétől indul, "aki olyan valaki, aki az elmegyógyintézettel szemben lakik, csak a kényszerzubbonyon nyakkendőt visel..." Branko Kukićot idézve: "A színészek karakterábrázolási adottságaikkal képesek a mű szereplőinek karakterein keresztül bemutatni a tudományos szintre emelkedett emberi hülyeséget..."

Čerevićbe érkezve kiderül, hogy a szerző a Beška nevű településen vár ránk, és soha szóba se került ez a csicsergő hangzású falu, mint találkozóhely, amely ugyancsak Szerémségben található, a Fruška Gora tövében és a Duna mellett, csak kb. 50 km-re odébb.

Tehát mobilizálni kell magunkat, és lehet, hogy igaz Basara azon mondása, miszerint:

"A mobilitás iránti vágyunk mindig belső bizonytalanságunk jele."

Amikor végre találkozunk (Beškán) egy kávézóban, átbeszéljük Basarával a Fámában meghúzódó bizonytalanságot, melyről éppen a mű felturbózott dinamikája árulkodik: a rózsakeresztes evangélikus biciklisták ‒ tucatnyi létező és fiktív figura ‒ vonulnak fel a regényben, rengeteg esemény történik, számtalan helyszínleírást olvashatunk, titkos tudások sugallatai váltogatják egymást őrült dinamikával olyannyira, hogy az olvasó bizonytalanodik el ‒ néha saját létének alappilléreivel kapcsolatban is...

Egy olyan emberrel, mint Basara, nem lehet csevegni.

Több helyen is leírta, hogy a társaságiság és kommunikativitás a folytonos megfelelési vágyból ered, ami végeredményben a lelkünket teszi tönkre. Viszont lehet vele csendesen beszélgetni hétköznapi, személyes témákról, családról, barátokról, meg pl. arról, hogy miért hagyta el Belgrádot és vonult vissza Beška egyszerű emberei közé.

Ja, és az Igazgatónak el kellett fogyasztania két pálinkát. Egyrészt a találkozást megünneplendő, másrészt az alkoholt (már) nem fogyasztó író gyönyörére ‒ hogy milyen jól esik az ital a másiknak.

Az Igazgató tudja, hogy a megírt műről az Író nem fog bőven beszélni, hiszen mondanivalóját megírta. Ez az író tudja, hogy hiába is mondana bármit, a színház úgysem tudja teljességében megjeleníteni azt, amire ő gondolt.

Az Újvidéki Színházban viszont tudják, ennek a produkciónak mekkora a tétje. Az előkészületek és próbafolyamat során minden résztvevő művész és munkatárs a legelkötelezettebb hozzáállással adta saját alkotását egy elgondolkodtató, néha felkavaró, de ugyanakkor szórakoztató produkció létrehozásában.

A Fáma a biciklistákról az Újvidéki Színház egyik arculatjelző előadása ‒ mint ahogyan a Neoplanta, az Off, vagy a Piaf-marche ‒ Svetislav Basara intelmével együtt:

"Minél inkább törekszik valaki, hogy komolynak látsszék és komolynak fogják fel, az annál inkább süllyed a műkedvelés mocsarába és a marginalitás legendájába. (Viszont) Az őrület már sokakat parnasszusi magaslatokba emelt."

Azért van menekülő útvonal: a játék, a tiszta játékosság, a gyermeket idéző nyilvános magány.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon