Szolidaritás egymásért

Napilapunkban olvasom, hogy szinte mindegyik városban és községben folyik az önkéntes munka. Nem egyszerű a helyzet, nagyon nem egyszerű. Mindenki számít és mindenki fontos. Fontos, hogy a tej és a kenyér, vagy a gyógyszer eljusson a megrendelőhöz.

Érdekes ez a világ. Évekig arra ösztönöztük az embereket, hogy ne a virtuális világban alkossanak közösséget, hanem legyenek együtt, nézzenek egymás szemébe és így folytassák a kommunikációt. Most megváltozott minden. Mások lettek a szempontok, teljesen új prioritásokat határoztunk meg magunknak és környezetünknek is.

Gondolná az ember, hogy a világ lelketlenné vált, bezárkóztunk, becsuktuk a kapukat és nem folytatjuk a kommunikációt embertársainkkal. De ez a felhívás lényege! Kerüljük a személyes kontaktusokat, csökkentsük minimálisra a közösségi életet, vagy ha lehet, mondjunk is le róla.

Valójában ez az emberi lélekben másképpen zajlik. Meglepő és egyben felemelő, hogy hogyan törődünk embertársainkkal. A szomszéd felkínálja a segítségét, hogy bevásárol és amire szüksége van az idősebbeknek, elrendezi. Az utcabeli kislány megveszi a napi sajtót és beteszi a postaládába, a gyógyszert elhozzák szinte házhoz, a zöldségeket és egyéb piaci élelmiszert is házhoz viszik. A nyugdíjat, ha nincs más lehetőség, akkor az aktivisták kikézbesítik. A gázpalackot is házhoz szállítják. Lassan, de biztosan átalakul a mindennapi életünk.

Figyeljük meg időgazdálkodásunkat! 

Először is, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy legyünk magunkkal türelmesek és elfogadóak. Ne támasszunk magunk elé több elvárást, mint amennyit egyébként, a koronavírus megjelenése előtt tettünk. A napunk jelenleg is 24 órából áll, bár az tény, hogy másképp kell strukturálnunk, kialakítanunk a napi tevékenységeinket.  Ezért ha úgy érezzük, hogy elúszunk az idővel és a tervezett feladatainkat nem tudjuk elvégezni, érdemes egy hét során megfigyelni, mivel mennyi időnk megy el, mi az ami fontos, és mi az, ami ebben a helyzetben lényegtelen.

Lesznek ismétlődő feladatok: pl. a főzés vagy a gyerekekkel való tanulás. Ha több napon keresztül monitorozzuk, megfigyeljük időkihasználásunkat, akkor reális képet kapunk arról, hogy mikor tudunk a legproduktívabban dolgozni, mely tevékenységek mennyi időt vesznek el, és hol lehetünk a napjaink során tudatosabbak. Például, jelen helyzetben elkerülhetetlen, hogy a felbukkanó híreket olvassuk, de odafigyelhetünk, hogy mennyi időt szeretnénk ezzel tudatosan tölteni. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egymással is törődjünk. A délutáni, esti időszak lehetőséget ad arra, hogy olyanokkal beszéljünk, akikkel az elmúlt időszakban ritkábban hallottuk egymást. A beszédnek, a kommunikációnak megnyugtató hatása is lehet.

Ha körbenézünk közösségeinken, látjuk, hogy törődnek egymással, igyekeznek kreatívan felhasználni a számunkra rendelkezésre álló időt az emberek. Saját családjukkal és másokkal is törődnek. A magyar szellemiségben mindig is benne volt, hogy nagy vész idején össze tudtak fogni. Ezt tapasztalom most is. 

Segítsünk egymáson, vigyázzunk egymásra!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek