Sor(o)sdöntő!

Itt a lét a tét...

Orbán Viktor miniszterelnök szavait idézem: „A parlamenti választás tétjéről a kormányfő azt mondta: a kérdés az, hogy nemzeti kormány lesz-e vagy pedig Soros György jelöltjei fognak kormányt alakítani.” Ezt megelőzően Gyurcsány Ferenc enyhén illuminált állapotban kijelentette: „le kell váltani a DK-t”!

Az biztos, hogy mindenkinek vannak céljai, de messze nem mindegy, milyenek azok?!

Sorsdöntő választás előtt állunk. Igen, mert én egy olyan nemzet része kívánok lenni, egy olyan országhoz kívánok tartozni, amelyben kiemelt fontosságú a nemzeti, magyar ügy. Délvidéki magyarként hiszem, és tudom, hogy jó itt magyarnak lenni, és erősödő jövőképben élhetek itt, a szülőföldemen. Hitem meg is erősít ebben, hiszen Isten okkal teremtett erre a magyar földre, ahol feladatokat is bízott rám, éppen úgy, mint mindnyájunkra. Itt lehet, és itt is kell megvalósítanunk ezeket a feladatokat, célokat, elősegítve és erősítve ezzel magyar nemzetünk előrehaladását.

Az előttünk álló választások sorsdöntő választások.

Ezt éreznünk és tudnunk kell.

A saját feladatomat abban látom, hogy éppen olyanná válljak, mint annak idején Jézus tanítványai, akik tanítványokból tanítókká lettek. Vagy azok a gyermekek, akik tanítóik segítsége és példaképeik követése által lettek tanítókká, tanárokká. Mindkét esetben első a tanulás, az „anyag” elsajátítása, de az érzések kibontakozása is, melyek megalapozzák az észszerű, józan gondolkodás lehetőségét. Ezek vezethetnek el arra, hogy felelősséget tudjak érezni mások iránt. Ez vezethet el oda, hogy én magam is buzdító, bátorító egyén lehessek, aki nem „csak” részt kíván venni egy sorsdöntő választáson, de mások figyelmét is ebbe az irányba kívánja terelgetni.

Ez most egy sor(o)sdöntő választás.

Én nem szeretném, ha le kellene vennem keresztyénségem jelképét, a keresztet a nyakamból, az otthonomból, iskoláinkról és templomainkról csak azért, mert „egyeseket” ez zavar. Egyáltalán nem szeretném, ha lebontanák a kerítést, és főként gazdasági migránsok ezrei gázolnának át rajtunk nap mint nap. Nem szeretném, ha megvonnák a jogosan kapott kettős állampolgárságomat csak azért, mert nem tekintenek magyarnak, egy nemzet részének. Nem szeretném, ha megszűnnének a gazdaságfejlesztő támogatások, de azt sem szeretném, hogy a Vajdaságban levő számtalan oktatási, kulturális, egyházi, civil és egyéb szervezet anyagi támogatása lecsökkenne, vagy megszűnne.

Szükséges ezért részt vennem a választásokon, szavaznom, és ezzel megerősítenem! Megerősíteni azt a vezetést, amely megvéd, megóv a sor(o)s fenyegetéseitől. Nem szeretném kimondani azokat a szavakat, melyeket Angela Merkel német kancellár (nem mellesleg evangélikus) mondott ki a minap: „az iszlám Németország része”!

Jelenleg fogalmunk sincs, mekkora veszélyt jelent ez számunkra, de igazából én nem is szeretnék ezen gondolkodni. Most, a sor(o)sdöntő választás előtt, merem azt gondolni, merem azt hinni, hogy nem kell félnem, és nincs mitől tartanom, mert egy olyan nemzet tagja vagyok, melynek miniszterelnöke „a következő évek fontos feladatának nevezte a „Soros-féle birodalom” Magyarországról történő kiszorítását! Ezért (is) elmegyek szavazni! Hogy biztonságban tudjam gyermekeim jövőjét! Mert itt a lét a tét...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon