A PÉTERI IGAZSÁG

Nyárelő.
Jöttek-mentek a fellegek.

Kaptunk esőt, mindenfélét. Kicsit, aprón bogyózó záport, naponta ködölő nedves zuhancsokat, majd kisvártatva szőlőszemnyi, keményen potyogó cseppeket, hogy utána a jég verje el a maradék jókedvünket. Pauzaként ki-kisütött ránk a nap. A június csaknem tavaszi szeszéllyel mókázott velünk.

Jöttek-mentek a közélet zivatarai is.

Túl vagyunk egy országos méretű, egy tartományi, meg a lokális politikai megmérettetésen.

Jöttek-mentek a politikum történései.

Kortesbeszédek hangzottak el, vitaműsorok pro és kontra magyarázták a magyarázhatatlant. A közéleti barométer mutatói olykor megbolondultak: mutattak orkánt, tornádót, meg könnyű tavaszi záport, simogató napsütést is ígértek. Végül az történt, ami rendesen, megszokottan lenni szokott: volt, akiknek a tavaszi voks-eső aranyat ért. És akadtak szép számmal, akik az urnazárás után hideg zuhanyban részesültek.

Hogy a Vajdasági Magyar Szövetség az idei legnagyobb politikai küzdelem során a nyertesek táborába igazolt, a párt kétségtelen sikerén túl az egységes magyar nemzetpolitika sikere is. Régen várt eredményt hozott a magyar lista.

Egyfelől bebizonyosodott, hogy a VMSZ önállóan, tisztán nemzeti alapon szerveződő magyar pártként a délvidéki magyarág körében az egyetlen politikai alternatívaként maradt talpon.

Ezzel kapcsolatosan még szeretnék szólni, de most a sorrendiség előbbre való.

Másrészről az is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a vajdasági magyarság szétforgácsolásában érdekelt kompániák lebőgtek.

Az okosabbja a sokadik kudarcát már be sem várta, inkább bojkottot hirdetett. Ám akadtak páran, akiket múltbéli sérelmeik mentén elvakított a károkozás kényszere. Ahogy levitézlettek, példaértékű. Egy bibliai idézet szépen jellemzi mostani helyzetüket:

"De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe." (2. Péter 2:22)

Ahogy eddig, úgy eztán sem kell velük foglalkozni. A VMSZ politikájának irányához a választói akarat adott legitimitást, és az ügyünk elárulóitól ugyanezen népakarat tagadta meg a bizalmat. Nem sajnálom őket. Ez az árulók sorsa.

Lehet beszélni a tények ellen, lehet kifogásokat keresni, lehet búsongani, átkozódni vagy épp a döbbenettől megkukulni – a VMSZ ezúttal olyan eredményt produkált, ami nem csak hogy reményt adó, hanem kifejezetten erős fundamentuma lehet a szerbiai magyar közösség politikai jövőjének. Okkal tűnik úgy, hogy a vert helyzetbe vizionált vajdasági magyarság ezúttal fölülmúlta önmagát. Minden ellenkező várakozásokkal szemben ez a folyton elsiratott, sőt a saját térfeléről is lebunkózott, lebirkázott magyar közösség 2020 júniusában megrázta végre magát, és a felelős döntés tudatában szavazott bizalmat – nem föltétlen a pártnak – hanem sokkal inkább az egységnek.

Aláhúzom, mert megérdemli a kiemelést: a hangsúly az egység szóra helyezendő.

Nem illik a leszerepelt politikai ellenfelet minősítgetni. A győztes a sikere tudatában erősítheti énképét, de ne süllyedjen méltatlan szintekre. Semmiféle döglött tetembe bele nem rúgunk, még ha a minapi elvérzett ellenlábasainkat aránytévesztés is lenne oroszlánként definiálni. (Nem. Nem azok. Az oroszlán legalább szabad szemmel látható. Hogy ezek valójában micsodák, azt hagyjuk, döntsék el ők. Maradjunk annyiban, akárminek is képzelik ezután magukat, nem fog leállni a pulzusunk miattuk.)

A VMSZ-nek most egy óriási feladata van: a megkapott erős bizalommal élve a tettek mezején kell valóra váltania a vajdasági magyarság legmerészebb álmait. Nem túlzok, ha azt mondom: történelmi küldetés elé néz az elkövetkező években a Pásztor István vezette szervezet.

Ehhez nem lesz elég pusztán politizálni.

Ehhez a feladathoz emberek kellenek majd, olyan elhivatott egyének, akiknek egytől-egyig szívügyük kell, hogy legyen a délvidéki közösségünk sorsának jobbítása. Most adva van egy erős szerveződés, megfelelő infrastruktúrával, már összeszokott emberekkel, akik mögött olyan erős a választói akarat, amilyenre a vajdasági magyar berkekben csaknem három évtizede nem volt példa. Ugyanilyen erős az anyaországi hátszél is. Gyakorlatilag minden adott, ami a holnaptól kezdődő építkezéshez szükséges: egyedül most már csak rajtunk múlik, mennyit bírunk el, mennyit vállalunk fel a ránk háruló feladatokból.

A VMSZ sikere óhatatlanul elindít egy szívó hatást. Az emberek szeretnek a terebélyesebb fa árnyékában, szélvédett helyen tartózkodni. Jóllehet minden pártnak szívügye a tagosítás, csak az a gond, hogy ilyenkor, eredményhirdetés után – tapasztalatból tudható – menten megjelennek az eddig kiváró, taktikázó, gátlástalan karrieristák, akik hajlamosak az érdemi munkát már elvégzett, a már bizonyított párttagok hátán pipiskedve érvényesíteni az ambícióikat. Őket is a megfelelő módon kell majd kezelni.

A vajdasági magyarság immáron abszolút vezető érdekvédelmi szervezetének létszáma hadd gyarapodjon. Ez is az egységesülésünket jelzi majd.

A folyamatok abba az irányba haladnak, hogy a jövőnkkel most végre erős alappal szembe nézhetünk. A holnapunk, a megmaradásunk csakis a mi hitünkön, állhatatosságunkon fog múlni. Ha valaki ismeri a jelenkor körülményeit, könnyen átérzi: az, hogy most egyáltalán a magunk urai lehetünk, eleve kegyelmi állapot. Használjuk ki, éljünk vele okosan. 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek