A felmérések alapján toronymagasan vezet a Fidesz
Számomra, mint magyar embernek, nem közömbösek a közelgő választások Magyarországon. Még akkor sem, ha ezúttal nem fogok tudni szavazni, azonban figyelemmel követem az önkormányzati választásokkal kapcsolatos kampányt. Figyelem a Fidesz határozott, világos, ismét csak meggyőző fellépését, és követem az ellenzék ügyetlenkedését, sete-suta vagy inkább egyenesen alkalmatlan hívogatását a választásokra.
Persze városról városra, megyéről megyére enyhén változik ez a kép, de ha jobban megvizsgálom, csak azt tudom megállapítani, hogy a Fidesz ismét egy elsöprő győzelem előtt áll.
Hála Istennek, teszem hozzá.
Leginkább Budapest főpolgármesteri székéért való küzdelem az, amit a sajtó figyelemmel követ a kezdetek óta, de jól lehet látni, hogy a Fidesz közkedveltsége továbbra is erős országszerte. Ennek én csak örülök. Nekem, mint olyannak, aki szimpatizálok a nemzetpolitikai, keresztény értékeket nyíltan felvállaló politikai irányzattal, csak jól eső érzés, ha az Orbán Viktor irányította Fidesz vezet. Azért mégis érezzük, politikai színektől, színezettől függetlenül, hogy a baloldali ellenzék valahol nagyon lecsúszott. Ez a lecsúszottság most nem is elsősorban a közkedveltségre utal, pontosabban, a kettő összefügg.
Az emberek nem buták, nem vakok. Nem lehet őket becsapni.
Elsősorban alkalmatlansági szintről beszélek és nagyon nagy mértékű erkölcsi mélypontról. Nem is csoda hát, hogy például Budapesten Tarlós István magabiztosan őrzi vezető pozícióját a főpolgármester-aspiránsok között. Tarlós István puszta megjelenése is magabiztosságot sugároz a többiekhez mértem, az amolyan paprikajancsi stílusú jelöltekkel szemben. Próbálkoztak, de látható, hogy az ellenzéki jelöltek a kampányidőszakban sem tudtak fordítani a népszerűtlenségüket okozó tendenciákon.
Ezt megerősítette a Századvég kutatása, felmérése is. De ehhez igazából nem kellenek kutatások, magától értetődik, a napnál is világosabb.
A budapestiek, szinte függetlenül a politikai irányultságtól, alkalmasabbnak tartják Tarlós Istvánt a városvezetésre, mint a baloldal jelöltjét, Karácsony Gergelyt. A többit itt most meg sem említem, mert az nekem is csak valami vicc, karikatúra, amit a két bohóc képvisel. Arra sem tartom őket méltónak, hogy a nevüket itt leírjam, említsem. A közvélemény a regnáló főpolgármesterben egy erőskezű, határozott vezetőt lát, míg a zuglói polgármestert a budapestiek tapasztalatlan, bizonytalan politikai karakternek tartják. A fővárosiak, ahol azért mondjuk ki, a baloldaliak is erősek, többsége valamennyi meghatározó terület (különösen is a főváros hosszú távú fejlesztése, illetve az infrastruktúra modernizálása) tekintetében is Tarlós Istvánt, a fideszes képviselőt tartja alkalmasnak, pontosabban a választók háromnegyede az ő győzelmével kalkulál az októberi voksoláson, Karácsony Gergely megválasztását pedig még a baloldali szavazók többsége sem tartja reálisnak. E reményvesztettség demoralizáló hatással lehet a balliberális szavazóbázisra. És habár a Fidesz kormány leváltását kiáltják október 13-án az Orbán-kormány leváltásának a matematikai esélye nulla. Sem fővárosi, sem pedig országos szinten esélytelen.
Karácsony Gergely alkalmatlanságát látva nem is csoda, hogy a fővárosban nem igazán tud ellenzéki tábort állítani, de ahogy már mondtam, erkölcsi mélypontok is súlyosbítják a helyzetét az alkalmatlansága mellett, ezek pedig a hangfelvétel-botrányának következményei, ami még tovább rombolta a zuglói polgármester erkölcsi tekintélyét is.
Ez a kép általánosítható, s mindez a Fidesz alkalmasságát erősíti Magyarországon. És, ahogy már mondtam, az önkormányzati választások közvetlen engem, határon túli magyart nem érintenek, de mint szimpatizáns, a nemzetpolitikai és keresztény értékeket világosan és következetesen felvállaló politikai irányzat sikere és győzelme az én sikeremet és győzelmemet is jelentheti, hiszen egy élethivatást tettem fel erre, amikor a magyarságom és kereszténységem fontosságát hangsúlyozva vállaltam papi hivatásomat. Ezt akkor is ki merem mondani, ha ez sok baloldali, balliberális honfitársamnak szálka a szemében. Itt nem csak politizálásról van szó, hanem világnézetek szembekerüléséről is. Világosan kell látni, hogy ki melyik oldalon áll és itt nem lehet mellébeszélni!
A választások meg erről szólnak. Fontos az alkalmasság, rátermettség, de még fontosabbak azok a világnézeti szempontok, amik hosszú távon meghatározzák egy ország sorsát.
Ebben pedig most egyértelmű Magyarország, egyértelmű a magyarság álláspontja.
Forrás: Századvég
Megosztás
