A szerző rajza
*Vágyvezérelt gondolkodás. A vágyvezérelt vagy vágyelvű gondolkodás az a logikai hiba, amikor az alany – anélkül, hogy a rendelkezésére álló tények ezt alátámasztanák – valóságként kezel olyasmit, melynek valóra válása számára pozitív kimenetellel járna. A vágyvezérelt gondolkodás hibájába elsősorban azok esnek, akik képtelenek különválasztani a racionális véleményalkotást az emócióiktól. (Wikipédia)
Jelen sorokat szerda hajnalban írom. Amerikában tegnap lezajlott a szavazás. Még most sem tudni egészen biztosan, ki lesz a Fehér Ház lakója. De már sejthető. Nagy megnyugvással kijelenthető, a republikánus jelölt eddig sikerrel vette az akadályokat. Ha ez a tendencia folytatódik, Donald Trump elnök marad, tehát nem a vetélytársa, a Biden nevű demens múmia fog becuccolni az Ovális irodába.
Ha visszaemlékezünk az elmúlt hetek, vagy akár hónapok híradásaira, a megannyi véleményvezér által szétkürtölt „igazságra”, ez a tőlünk igen messze eső, ám a világpolitika számára csöppet sem közömbös, nagy horderejű választás két dologra tanít meg bennünket. (Mármint remélhetőleg azokat, akiknek eddig még nem esett volna le a tantusz.)
Az első tény, hogy a fősodrú, szabadelvű média fogyasztóit folyamatosan hamis hírekkel, félremagyarázásokkal, hazugságokkal traktálták. Illúzióm nincs, ez gyaníthatóan így marad ezután is. A hazugsággyárak zakatolnak tovább. Futószalagon ontják a termékeiket. Olyan ez, mintha egy éteremben naponta a dögkútból származó bélszínnel, bécsi szelettel etetnének. Mindeközben a haladó, roppant demokratikus, fék- és ellensúly „éttermiség” Michelin csillagokat adományoz a kedvenc kifőzdének. Mert csak ott létezik gasztronómiai csoda. Ha valaki hozzászokik a büdös, romlott húshoz, az a friss tarja ízén egyenesen fölháborodik. A libernyák konyhára hagyatkozni tehát nem kis teljesítmény. Gyomor kell hozzá, kétségkívül. Én elhiszem, hogy ha a szabadelvű mainstream média fogyasztóin múlna, Trump krumplit pucolna egy börtönben, Bident pedig másfél órányi elnöksége után lekapcsolnák a vérinfúzióról, megvonnák tőle a pirulákat, és csöndös üzemmódba kapcsolva menten átadná a Fehér Ház kulcsát az alelnökének, aki történetesen egy Kamala névre hallgató néger nő, és ezzel tulajdonképpen ki is merült minden kvalitása, ami méltóvá tenné arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezetője legyen. De hát nem így van.
Ennek a gondolatbuboréknak annyi. Szétpattant.
Nem Biden lesz ennek a napnak az igazi vesztese.
Hanem az önbeteljesítő félrevezetés hazugságával élő média bukott ismét nagyot.
A wishful thinking* totális csődje a második tanulsága 2020. november 3-ának. Ha én egy nagy közvélemény-kutató cég vezérigazgatója lennék, most kitárnám az ablakot és jó mélyeket szuszognék, meg ne üssön a guta. Esetleg elkezdenék cédulázni, miket fogok hazudozni a részvényesek közgyűlésének. Aztán lesném reggelente, van-e levágott lófej a bokámnál.
Meghagyjuk a magyarázkodást a levitézlett liberális-baloldali sajtónak. Hadd nyüszítsenek. A közvélemény-kutatókról pedig eddig sem volt nagy véleményem, s bár Churchillt sem szeretem, az öregúr mondása őrájuk, a szakmájukról azért még helytálló marad a 21. században is. Majd ha én hamisítom a statisztikát, hiszek neki.
Ami engem sokkal inkább aggaszt, hogy az Egyesült Államokban – megint mondom, hivatalos eredmény még nincs, esetleg péntekig nem is lesz – már most, a közösségi portálokon egyre-másra olyan nyilatkozatok látnak napvilágot a fentebb taglalt „éttermiség” korifeusaitól, amelyek nyíltan a demokratikusan megválasztott jelölt elleni lázadásra buzdítanak. Magyarán: hergelnek a balhéra. Még szét sincs trombitálva Trump győzelme, de már gyújtják a kanócot a feketék meg a szélsőbalos csőcselék alá? Ha így folytatják Mad Max lesz holnap az USA utcáin. Nagy kár lenne azért az országért… Mindez miért? Mert a „demokrata” nagy mellényből egyre nyilvánvalóbb, hogy hamarosan zakó lesz.
Pedig mintha úgy lenne rendjén, és az úgynevezett „demokrácia” lényege is az, hogy a politikai pártok folyamatosan politikai eszközökkel vetélkednek egymással a hatalomért. Ebbe nem fér bele semmiféle utcai rendbontás, erőszak, anarchia, törvénytelenség. És tessék: jó előre vértől szaglik most az Újvilág flasztere. Sajnálom. Ismert taktika: csak a szélső liberálisok által favorizált eredményt mutatja a médiájuk Amennyiben Biden nyerne, akkor kitörő öröm lenne. Ám mivel a jelenlegi állás szerint veszít: csalás történt, hisz végig ő volt előnyben, akkor hogyan veszíthet? És máris lehet lázítani tovább, a söpredéket utcára vinni, törni, zúzni, rabolni, csak nehogy elindulhasson a munka. Ezek ők: anarchisták. Kirakatból lopott lapostévével a hónuk alatt iszkolnak, erről ismerszenek meg. Nem tudnak, és nem is akarnak veszíteni.
Körvonalazódni látszik egy demokrata bukta. Csak szólok: még 24 órával ezelőtt is kétharmadnyi esélyt adtak Bidennek, a jelenlegi elnököt pedig tendenciózusan alulmérték. Elmondható, hogy a nyugati fősodor és elvbarátaik közvéleményt kutatni nem tudnak. Vagy egyszerűen nem is akarnak tisztességesen létezni. A másik tanulság, hogy tisztességesen tömegtájékoztatni sem képesek. Az ellenfél eltiltása a közösségi médiában nem segített, pedig ez lett volna az egyik „wunderwaffe”. Hogy klasszikussal éljünk: az „objektív”, kamu demokrata mainstream hazudott: reggel, este meg éjjel.
Ennek tudatában így olvassuk őket, így hallgasson eztán rájuk! Akinek gyomra van hozzájuk: jó étvágyat! Hajrá Trump!
Megosztás
