Szabó Dezső erdélyi magyar író, a két világháború közötti magyar irodalom egyik nagyhatású képviselője, akinek a fentebb idézett mondata, talán most, így a 21. század elején, jelenünkben kapta meg igazán, újra az értelmét, jelentésének igazi mélységét.
Mai multikulturális és nemezeteken átívelő politikát folytató Európában, ez a gondolat szinte egy ellentmondást nem ismerő szolidaritásra hív bennünket, magyarokat, nemzettársakat a magyar nemzet, nemzetünk érdekében. Erre a citált kijelentésre, nem, mint agyonidézett frázisra, vagy semmitmondó rébuszra, hanem ténylegesen, és főként tettekben kifejezendő akaratra és együttes erőre kell gondolni. A Magyar Kormány által, a 2012-es évtől öltött testet ez az akarat, a Nemzeti Összetartozás politikájának a képében, mely újra fontossá, sőt nélkülözhetetlenné tette a nemzeti keretekben való gondolkodást, az élet szinte minden területén. Ezzel erősítve a magyarság tudatát, keresztény kultúráját és történelmi helyét Európában, a mai államhatárok felett is. Ezen említett egység megteremtésében, nem csak az anyaországi magyarságnak, hanem a határon túli honfitársainknak is ki kell venni a részüket, hiszen csak így érhető el igazi egység.
S mit tehet, hogyan segíthet egy nem anyaországi magyar?
Igen is, sokat tehet, sokféleképp!
Elsősorban és legfőképp, éljen a kapott jogával, hogy voksával beleszólhat a magyar nemzeti és egyúttal az Európai Unió politikájának alakításába is, immáron első ízben.
S miért fontos ez?
A szavazással, egyrészt a magyar nemzeti egységet erősítjük, másrészt a tágabb európai környezetünk politikáját is tudjuk befolyásolni, amivel biztosíthatjuk jövőnket, a magyar nemzet jövőjét itt, a Kárpát-medencében.
Szükség van ránk, határon túli magyarságra, hiszen nemzettársakként nem csak magunkért, hanem anyaországi magyarságért, mindannyiunkért – voksoljunk május 26-án felelősen a felelősségünk által!
Megosztás
