Még mindig október V. Rész

Reformáció 500

1519-ben meghalt Miksa császár és V.Károly lépett a trónra. Mit várhat tőle az evangélium szent ügye?

Luther ismertetőül megírta a wittenbergi vallási mozgalom programját. Ez három részből állt.

Az első résznek ezt a címet adta: A német nemzet keresztyén nemességéhez.

A másodiknak: Az egyház babiloni fogságáról.

A harmadiknak: A keresztyén ember szabadságáról.

Mind a három rész egy-egy magvas könyv. A reformáció lelke e három könyvben olvasható a legtisztábban.

A német nemzet nemességéhez intézett könyv első szavával az ország új fejedelméhez fordul, kire Isten áldását kéri és akitől azt várja, hogy valósítsa meg a nemzet javára mindazt, amit Luther, mint szent programot előterjeszt. Mert Rómától a lelki élet terén javulás nem várható. Hármas fallal sáncolta magát körül. Róma azt mondja: az egyházi hatalom fölötte áll a világi hatalomnak. Fejedelmek, uralkodók Rómától nyerik dicsőségüket, mert a királyok homlokára a pápa teszi fel az aranykoronát. Tehát a világi hatalomnak, mint alárendeltnek, nincs beleszólása az egyház dolgaiba. Másfelől a Szentírásra is hiába hivatkoznának az egyházzal szemben. Semmire sem mennének, mert csak a pápának van joga a Szentírást magyarázni. Maradna végül a zsinat.

A zsinat ugyan mind e bajokon segíthetne, de mit használ, ha csak a pápának van joga zsinatot összehívni. Íme, ezek mögé a falak mögé sáncolja el magát a pápaság.

Luther ezért egy független német nemzeti egyházat szeretne alakítani, valamint a Szentírás alapján sok olyan reformot bevezetni, mely felemelné az egész nemzetet. Többek között az ifjúságot feltétlenül iskolázni kell. Változásokat javasol a gazdasági élet területén is.

Második könyvében rámutat arra, hogy a középkor egyháza fogságba taszította a szentségeket. Az Úr szent vacsorája helyett a szegény népnek csak félszentséget adnak. A kelyhet elvonták tőlük, ahogyan az Isten Igéjét is, hiszen a szentmisét latin nyelven mondják.

A keresztség szentsége is bilincsbe van verve. A Biblia úgy tudja, hogy aki megkeresztelkedik, az Isten Szent Lelkét veszi. Krisztus a legnagyobb üdvöt ígérte oda a keresztségben részesülőknek. De a középkor ezt is kétségbe vonta, a keresztséget lekicsinyelte és a megkereszteltet szánalomraméltó hajótörötthöz hasonlította, ki a kárhozat vizében fuldoklik, aki csak úgy menekülhet meg, ha az egyház a gyónásban mentő szálat nyújt neki, melybe belekapaszkodhat. Mi más ez, mint a keresztségnek az elhomályosítása.

A gyónás kérdésében is fonák helyzetbe sodródtunk. Lásd a bűnbocsátás kiárusítását!

A középkori egyház az őseredeti két szentséget hétre emelte fel. Szentség csak az a jelképes cselekmény, melyet Krisztus rendelt és amely az isteni kegyelem csatornája a mi számunkra.

De a legvastagabb tévedést a középkori egyház azzal követte el, hogy Jakab apostol levelének 5. részében a 14.verset oly annyira félreértette, amire még nem volt példa a történelemben. Nevezett versben ugyanis Jakab azt mondja: Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget és az Úr felsegíti őt. Ezekből a biblia-versekből azt olvasta ki a középkori egyház: súlyos beteg valaki köztetek, hívjátok hozzá az Úr szolgáját, imádkozzék fölötte és kenje meg őt olajjal (az akkori kor orvossága) és a hitből való imádság csendes halált, boldog halált ad a betegnek. Ekkora rövidlátás! Jakab levelében nem csendes halálról, hanem gyógyulásról van szó.

A reformáció programjának harmadik, befejező része „A keresztyén ember szabadságáról” írott könyv. Ez a könyv ezzel a merész mondattal kezdődik: A keresztyén ember szabad, mindenek ura, királya, előtte térdet hajt ég, föld minden serege, még az Isten is enged neki, teljesítve kéréseit, imádságait. De honnan veszi, kérdezhetnénk csodálkozva, honnan veszi a keresztyén ember azt az erőt, mely őt az egész világ fölé emeli? Ez az erő – mondja Luther – a hitnek az ereje. Mert keresztyén „te a Jézus Krisztusé vagy és Ő a tiéd.” Az a lélek, melyet a hit hatalmába tudott keríteni, bizodalmas imádsággal még az Istent is legyőzi. Van-e tehát diadalmasabb hős e világon, mint a keresztyén? Bút, bajt, gondot, halált, poklot, mindent lába alá tipor! Bizony a keresztyén a világ igazi királya!

Ugyanakkor a keresztyén a szeretet által mindenkinek a szolgája is. Irgalommal van tele mind a két keze. Nem önmagának, hanem felebarátjának él. A hit köteléke Krisztushoz kapcsolja, a szeretet szála felebarátjával egyesíti.  

 

Dr.Varsányi Mátyás nyomán

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon