Közel lép az emberhez, megszületik!

És egyébként, hogy vagy?

A környezetem igyekszik tudatosítani bennem, hogy csak akkor van karácsony, ha annak szükséges kellékeit időben beszerzi az ember: sok ajándékot, díszeket, sütni-főzni valókat. Jól ki kell tehát használni a felkészülés hosszúnak tűnő, mégis kevésnek bizonyuló idejét.

A folyamatosnak tűnő gazdasági válság szűkülő lehetőségeiben, a végtörlesztés kiúttalan csapdájában, a széthulló életkörülmények, elvesző külső-belső történések között, amikor harcolunk az élet kihívásaival, és lehetetlennek tűnik a győzelem – Isten cselekszik. Ő ebben az évben is újat akar kezdeni velünk a karácsony csodájában! Ott, az első karácsonykor sem akarta a bűnös ember halálát, hanem közel lépett az emberhez, és Földre születésével felkínálta az újrakezdés lehetőségét.

Ma is megadja a karácsonyi hit lehetőségét - neked, nekünk. Abban a helyzetben, amiben vagy! Rád bíz egy gyermeket, Isten gyermekét, aki akar és tud segíteni. Rábízhatod magad!

A karácsonyban, amikor az igazi szeretet és a békét várom, egyben kérem is mindezt. Amikor ezt tudom kérni vagy ezt kérem ma is, akkor igazából azt kérem, hogy Jézus szülessen meg értem is. Mert a bárányok, a büdös, halászlé és kalács nélküli, trágyás szalmák közé született Jézus nem hozott mást és nem is akart mást, mint a szeretet, a békét. Nincs csinnadratta, csillagszóró és mézespálinka, csak a védtelen, lecsupaszított, elutasítható de egyben elfogadható gyermekisten.

Ki kérte, hogy Jézus szülessen meg? Talán senki. Lehet, hogy a fejünkkel, az egónkkal, a belátásunkkal, a gondolatainkkal nem kértük. De azt hiszem, amikor arra vágyunk, hogy végre legyen már béke, akkor belül, sírva, remélve, azután kiáltunk, hogy szálljon már le a földre a csoda, hogy történjék már valami „isteni szerencse”. Amikor áhítjuk a nyugalmat, azt, hogy de jó volna megérteni a gyerekemet és a feleségemet, de jó lenne, ha közös hullámhosszon lennénk, de jó lenne, ha meg tudnám értetni magamat is: akkor azután vágyódunk, hogy jöjjön el az a béke, amit talán csak a gyermeki lelkünk hitt valamikor, valahol.

Mert azt hiszem, erre hív a karácsony. Sírni hív, hogy megvigasztalódj és megvigasztalj másokat. Arra hív, hogy a békétlenségben a sodrásba belekiáltsuk, hogy ez nem természetes, hogy a béke kell, nem a mézespálinka, nem a kalács, nem a süteményhalmaz, hanem a Krisztusi szeretet, a Krisztusi béke. Ki kérte Jézus, hogy beleszüless ebbe a világba? Azt hiszem, mi! Az emberek! Mert jó a béke, mert kell a béke, mert kell a szeretet. Nem a minősítés, a gúny, a cselvetés, a rohanás, a sok feladat kell, hanem az elfogadás.

Belénk ülteti az élet, a munka, a bőség zavara vagy a hiány kudarca, hogy azt a kérdést tegyük fel mindig és mindig, hogy: Mit tettél? Mit tettél? Nehéz felelni erre a kérdésre. De kinek is kell felelni erre a kérdésre? Kell-e számot adni egy másik embernek? Talán igen, talán nem. Azt hiszem, hogy karácsonykor, mikor belül a szeretetre és a békére vágyunk és a könnyeinkkel vagy a nevetésünkkel megszületni hívjuk az Istent, akkor olyan jó, ha nem ezt a kérdést tesszük fel, sem magunknak, sem másnak, hogy mit tettél? Van egy sokkal fontosabb, sokkal szebb kérdés, amivel elindulhat egy új élet, egy új kapcsolat, egy új kezdet, egy születés. Egy másik kérdés: Hogy vagy, kedves olvasó? Hogy vagy? Áldott karácsonyt kívánok, örömmel, szeretettel és békével!

 

Karácsonyi áldás

Mint amikor vastag takaróba burkolózol téli éjszakákon – Isten jósága úgy takarjon be téged.

Mint amikor belefeledkezel egy kisgyermek mosolyába – Isten jósága úgy áradjon át szíveden.

Mint amikor nekidőlsz háttal a meleg kályha falának – Isten jósága úgy járjon át téged.

Mint amikor a vacsoraillat betölti a házat – Isten jósága úgy hasson át.

Mint amikor önfeledten táncolsz valakivel, akit szeretsz – Isten jósága úgy ragadja meg lelkedet.

Mint amikor nagyot kortyolsz nyári délutánon a hideg bodzaszörpből – Isten jósága úgy üdítsen fel.

Mint amikor a hegytetőre érve magával ragad a tágas tér látványa – Isten jósága úgy nyűgözzön le.

Mint amikor a hunyorgó csillagok alatt úszol a tó vízén – Isten jósága úgy vegyen körül.

Mint amikor a fűben fekve magadba szippantod a rét illatát – Isten jósága úgy töltsön el téged.

Mint amikor arcodat a szél simogatja – Isten jósága úgy érintse meg egész lényedet.

Mint amikor bátorításul megszorítja valaki a kezedet – Isten jósága úgy legyen számodra valóságos!

(Varga Gyöngyi: Áldáskönyv)

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon