Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István királyunk napja. Általánosan elfogadott vélemény, hogy ő volt talán a legnagyobb magyar uralkodó történelmünkben. Emellett még megemlékezünk a keresztény magyar államalapításról és ez által a magyar állam több mint ezeréves folytonosságáról.
A magyarság történetében I. István (születési nevén Vajk), királyként (1000-1038) való uralkodása során, augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ugyanis ekkorra hívta össze Fehérvárra (Székesfehérvár a középkorban uralkodói székhely, koronázóváros) a királyi tanácsot és ott tartott törvénynapot. 1038-ban, egyes vélemények szerint, ő maga is azon a napon halt meg. Napjainkban azonban mégsem halálának dátumát, hanem az 1083. augusztus 20-án történt szentté avatási ceremóniájának évfordulóját ünnepeljük, amikor is ezen a napon oltárra emelték I. István relikviáit az általa alapított székesfehérvári királyi Nagyboldogasszony bazilikában, ami a szentté avatási eljárás egyik főbb momentuma volt (ekkor avatták még szentté István fiát, Imre herceget és annak tanítóját, Gellért püspököt). Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is.
A történelmi korszakok során, már I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. Kivételt jelentett, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, kicsivel több mint egy évtized át (Bach-korszak) nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István, a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot újfent, amely országszerte gyorsan nemzeti tüntetéssé változott.
Az 1867-es kiegyezést követően azonban az ünnep visszanyerte régi fényét, majd 1891-ben Ferenc József császár és király az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította.1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval. A két világháború között az ünneplés kiegészült az össznemzeti célkitűzéssel: a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállítására való folyamatos törekvéssel, emlékeztetéssel. Ezért az 1938. évi országgyűlés kimondta és törvénybe is iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet.
A Rákosi-rendszer majd az azt követő Kádár-éra számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható a regnáló ideológiai és politikai irányzat tekintetében, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, így inkább tartalmilag újította meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20.-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20.-ára időzítették (az 1936-os szovjet alkotmány mintája alapján). Ezután 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben a Népköztársaság Elnöki Tanács (az akkori államhatalom legfőbb szerve az Országgyűlés mellett) törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, megszűntek a politikai és ideológiai gátak, így 1989 óta minden évben megrendezik a Szent Jobb-körmenetet.
Szent István ünnepének igazi rehabilitációja csak 1991-ben történt meg, amikor is az első szabad választást követően létrejött Országgyűlés 1991. március 5-ei döntése nyomán, a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Miben is áll Szent István királyunk nagysága és fontossága, nemzetünk, öntudatunk és értékrendünk tekintetében?
A legjobban és legmegfoghatóbban talán a kiváló Kossuth-díjas írónk és költőnk, Szabó Magda fogalmazta meg: „… te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt…” (Részlet Szabó Magda: „Amit tettél, az ég csodája volt” című írásából)
Szent István királyunk a magyar nemzet és közösségünk örök összetartozását, fennmaradását szolgálta és hirdette. Diplomáciai és politikai érzéke, a rábízott közösség iránti önzetlen, elkötelezett szolgálata az egész magyar történelem egyik legnagyobb államférfijává emelte ki. Vallási és társadalmi szempontból lényegében ő teremtette meg Magyarországot, kijelölve és biztosítva a jövőbe vezető utat az ország népének. A kereszténységhez való csatlakozással – amely nem csupán máig ható politikai döntés volt, hanem megélt hitéből, mély Istennel való kapcsolatából fakadt – és az akkor korszerűnek számító nyugat-európai társadalmi-politikai modell átvételével bekapcsolta hazánkat a fejlett Európa vérkeringésébe.
Így, egy évezred távlatából, István életműve és hagyatéka még mindig iránymutató, kapaszkodó, intelem, múlt, de egyben jövőt jelentő. Ez mindig is így lesz, amíg él magyar ember. Ezen a napon az egész Kárpát-medencében, és a világ több helyszínén ahol magyarok élnek, megünneplik Szent István napját.
Forrás:
- Makkai Sándor: Magyarok csillaga, Helikon Kiadó, Budapest, 2013.
- Tarján M. Tamás: Szent István király halála - http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1038_augusztus_15_szent_istvan_kiraly_halala (2020.08.18.)
- Barta János, Bertényi Iván, Kristó Gyula, Makk Ferenc, Almási Tibor, Csorba László, Draskóczy István, Pálffy Géza: Magyarország uralkodói. Pannonica Kiadó 2003.
- Fodor, Gergely, Nádori: Uralkodók és dinasztiák. Magyar Világ Kiadó 2001.
- Kristó Gyula: Szent István király. Budapest: Neumann Kht. 2002.
Jelen írás címe Szabó Magda Amit tettél, az ég csodája volt című munkájából lett idézve.
Megosztás
