Zentán, a Tisza-parton van egy gyászos emlékezetű hely, ahol visszapillanthatunk a múltba, felidézhetjük az immáron 75 éve elmúlt véres ősznek és azoknak az ártatlan áldozatoknak az emlékét, kiknek egyetlen vétkük a nemzeti hovatartozásuk volt, vagy az, hogy azt nyíltan megvallották.
1944 november 9-én éjjel 65 embert (főként magyarokat, viszont volt köztük két német és egy orosz) kettesével összedrótozva a Tisza-partra hurcoltak, ahol az árvízvédelmi árok szélére fektették őket és végül tarkólövéssel mindannyiukat kivégezték. A holttesteket hevenyészve elföldelték. Közülük néhányat a következő napokban a hozzátartozók a temetőben jeltelen sírokban temették el. Ezen a szervezett, egyetlen éjszaka alatt lejátszódó tömegmészárláson kívül más atrocitások is érték az új hatalommal szemben semmiféle ellenállást sem tanúsító polgári lakosságot. A városon kívül, a környező tanyavilágban élő békés és szorgalmas gazdák közül is sokan áldozatul estek, akiknek egyetlen vétkük a magyarságuk volt. Mert ez a bosszú, ez a megtorlás nem a korábbi gyilkosokat, hanem az ártatlanokat, azon túl pedig a magyar népet sújtotta. Visszaemlékezések szerint egy szakasz magyar honvédet is kivégeztek itt a partizánok. A tizenharmadik vajdasági brigád első zászlóaljának emberei, elrejtett fegyverek után kutatva, számos lakást feldúltak és kifosztottak.
A kegyetlen és véres őszi cselekményeket - tabu témává alakítva - évtizedekig említeni sem szabadott, megtagadva a kegyeletadás minden formáját és lehetőségét. Manapság olyan időket élünk, amikor már szabadabban beszélhetünk és emlékezhetünk arra a bizonyos novemberi éjszakára, haladva a teljes igazság és a megbékélés rögös útján.
Utódokként kiemelten kell, hogy emlékezzünk elődeinkre, mert nélkülük nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Emberi voltunkat és magyarságunkat is nekik köszönhetjük, s eme örökséget csak a múlt ismerete és tisztelete árán tarthatjuk meg és adhatjuk tovább. Ehhez mindenkoron az erőt, Az ember tragédiája költőjének az Úr szájába adott szavaiban találhatjuk meg:
„Mondottam, ember: küzdj, és bízva bízzál!”