Itt az újév!

Leengeded a lécet, vagy nem is számít?

Pixabay/StockSnap

Itt az újév! Már egy hete, hogy benne vagyunk. Az elmúlt ünnepek rohanásai és pihenései kettősségében sokaknak volt ideje az újévet a legkülönfélébb fogadalmakkal megkezdeni. Erre – már természetes módon – gyönyörűen reagálnak az üzletláncok kínálatai is, hiszen – többek között - fitnesz gépek áradatát kínálják különféle akciókban. Miért is? Nem idegen tőlünk a túlsúlyunkkal való foglalkozás, főként az ünnepeket követően. Megfogadjuk ezért, hogy az új esztendőben többet sportolunk, intenzív diétákkal próbáljuk meg az elképzelt, vagy áhított formát elérnünk. Telnek, múlnak a napok, a hetek, a hónapok, és valahogy csak lejjebb és lejjebb engedjük a lécet... Idővel sokan fel is adják a kitűzött célt, vagy talán úgy is fogalmazhatjuk, hogy megszegjük a saját fogadalmainkat.

A baj leginkább talán az, hogy elégedetlenek vagyunk magunkkal. A reggeli ébredést követő tükörbe nézés alkalmával bizony nem az az arc mosolyog vissza, amelyet látni szeretnénk... A csalódás ismételt átélése igen komoly hatással van lelki világunkra, de talán leginkább a mindennapjainkra. Hogyne határozná meg az új esztendőben is az embertársainkkal való kapcsolatunkat a közérzetünk! Persze, hogy lehetne bátorító „ne add fel” kiáltásokat hangoztatni, de úgy gondolom fontosabb lenne átértékelni az élethez való hozzáállásunkat!

Újra gondolni, mérlegelni, meglátni és megélni mindazokat az értékeket, melyek bennünk vannak meg. Felelősséggel felállni, és vállalni az előttünk álló, ránk váró életet. Hasznos és érdemes célok után haladni, dolgokat és lehetőségeket teremteni, és nem az elgyengülés érzetében pusztítani.

Mindenkinek helye van ebben a világban, és itt mindenki egyforma. Különbözünk egymástól, sokszor különbségeket is teszünk, másképp gondolkodunk és fogalmazunk, más életkörülményekben vagyunk, mégis egyformák. A teremtett világ teremtettjei, akik a Teremtő előtt egyformák. Az, hogy a belőlünk felfele törekvő, feltörő egoizmusunk ezt másképp próbálja tálalni, egy egészen más kérdés.

Az új esztendő elején igen fontos, hogy a még előttünk álló évet a magunk megismerésével kezdjük meg.

Ki is vagyok, és hol is tartok?

Mik a céljaim, és hogyan tudnám megvalósítani őket?

Látok-e magamon kívül másokat is, vagy csak én létezem magam számára?

E néhány kérdés azért fontos, mert a kérdésekre adott válaszok fedik fel, lesz-e valamiféle értelme is az új évnek, vagy megmarad olyan „megfogadós-feladós” játéknak, melyben a léc egyre és egyre csak süllyed, lejjebb kerül, majd idővel eltűnik teljesen... Értelmet adni az életnek. Célokat tűzni ki, majd megvalósítani azokat. Önmagam helyett másoknak élni. Gondolatvilágomban valahol itt kezdődik el valami új. Egy új esztendő, új, tartalmas, céltudatossággal és felelősséggel teljes élet.

Amíg az élet számunkra csak egy kihívásokkal teli játék, nagyon messze helyezkedünk el a valóságtól. Mert a valóság messze nem az, aminek sokszor hisszük. Sokkal több annál, tartalmas Isten-világ, melyben én és te egyformák vagyunk. Ugyanolyanok.

Még az év elején jó volna ezen elgondolkodni, hogy a valóságban az igazi valóságot láthassuk meg.

Aztán rájöhetünk, nem az az elsődleges, amit a falon függő tükör mutat, hanem sokkal inkább a léleknek a tükre, mely felfedi, mi is az igazság és a valóság „odabent”. Ekkor kezdődhet el az új, legyen az év, vagy élet, mely építéssel teljes. Most az alapozás állhat előttünk.   

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon