Húsvét után...

Miért ért véget húsvét ünnepe?

congerdesign/Pixabay

Az előrejelzések az idei évben is beigazolódni látszanak. A húsvét ünnepét sonkaünneppé redukáló társadalom már húsvéthétfőn, de legkésőbb a húsvétot követő kedden arról beszél, véget ért a húsvét, húsvét után vagyunk. Az ünnepet felületesen vizsgáló ember a legkülönfélébb tartalmakkal találkozik a húsvétban. Egyszerre akarjuk ünnepelni Jézus feltámadását, a tavasz érkeztét, de egymást és saját magunkat is abban, hogy az ünnepet családi körben, egymást ajándékozgatva üljük meg lakomákkal egybekötve. Húsvét után...

Mintha Jézus feltámadása csak egy-két napig lenne érvényes, de ugyanígy a tavasz érkeztének megünneplése is, vagy a családi „szeretet és békesség” érzetének pár napos megélése. Aztán visszazökkenünk a jól megszokott kerékvágásba, a hétköznapok tengerébe, vagy jelen esetben az előttünk álló választások eseményeibe.

És éppen ez az ember tragédiája. Egy-egy esemény, ünnep vagy alkalom nincs igazából hatással ránk! Nem foglalkozunk azzal a ténnyel, hogy a húsvét ünnepe egészen pünkösd ünnepéig tart. De ott sem kellene véget érjen, hiszen a húsvétnak éppen az a lényege, hogy a feltámadt és élő Úr Jézus – ígérete szerint – velünk van, velünk lehet minden napon a világ végezetéig.

És ehhez nincs másra szükség, mint arra, hogy a húsvéti eseményeket megpróbáljuk hittel megragadni, elfogadni, és törekedni arra, hogy a feltámadásba vetett hit kibontakozhasson bennünk! Ezzel a lehetőséggel élve juthatunk el oda, hogy nem fog a húsvét véget érni néhány nap elteltével, mert teljesül a célja: hatással lesz ránk, az életünkre.

A húsvéti hit tulajdonképpen egy reménységgel teljes hit, mely elsősorban arra irányul, hogy ne féljünk a halál hatalmától, mert az Úr Jézus legyőzte a halált, és megnyitotta az örök élet lehetőségét mindenki előtt. A húsvéti hit reménysége azt is feltételezi, hogy az élet terheitől se kelljen tartanunk. Bizakodva, megerősödve haladjunk életünk útján, a reménységet és a szeretetet aktívan megélve. Ez a tartalom lehet a nagybetűs élet forrása, melyből mindig lehet erőt meríteni.

Húsvétkor a zsoltáros megszólal: „ez a nap az, melyet az Úr szerzett, örüljünk és vigadozzunk ezen”. Ennek az örömnek és vigadozásnak akkor van helye, ha a húsvét tartalma megérint minket. Ha ez meg is történik, okunk lehet az örömre és a vigadozásra minden egyes napon!

Éppen ezért nevezünk minden vasárnapot kishúsvétnak, és éppen ezért nem esik bele a vasárnap a különféle egyházi ünnepek korlátozásaiba, mint például a böjtben, mert az Úr Jézus vasárnap hajnalán támadt fel a halálból, ezzel biztosítva mindnyájunk számára az örök élet lehetőségét!

Ezek után nem árt újra gondolni a húsvét ünnepének eseményeit és tartalmát, és feltenni magunknak a kérdést: miért is ért véget az életünkben húsvét ünnepe húsvét után? 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon