Húsvét után?

Már megint az emberség...

Hogy folytathassam gondolatmenetemet, húsvét ünnepe kapcsán ismét előkerül az emberségünk. Főként az a része, ami elég jól a felszínen van (sokszor egészen átlátszó), mégis valamiféle titok övezi...

Az ember olyan „emberségéről” szólok, mely az akaratosság és önmegvalósítás medrét öleli fel. Az „én” igazságomat! Ezzel ellentétben hiába a sok lájk, meg komment, hiába a gúnyos hozzászólás, akkor is a nagybetűs igazság tárul fel.

Az, ami abból fakad, hogy a húsvét ünnepét is úgy éltük meg, mint egy hosszúhétvégét, „boldog nyulat” ünnepet, mint egy tartalom nélküli néhány napot! Lehet ezzel vitázni, akkor is így van. És ezt tetőzzük a húsvét ünnepe utáni napokban, hetekben, mert „szerintünk” elmúlt húsvét! Pedig nem is. Sőt! Maga a húsvét olyan ünnep, amely húsvét vasárnap hajnalán kezdődik. Ezt még csak-csak megünnepeljük egy istentisztelettel, misével, de a húsvét másnapja, hétfője egész más történet. Kevesebben vesszük komolyan, kevesen megyünk el a templomba... Ráadásul, amikor elérkezik a húsvét ünnepe utáni első vasárnap, majd a többi, azt végképp nem tekintjük húsvéti időnek. Valahogy úgy kellene értelmeznünk húsvét ünnepét, mint egy kezdetet, mellyel elindul a húsvéti ünnepkör. Igaz, a feltámadás témája „érthetetlen” az ember számára, mégis hittel megragadható, és ezt a húsvéti feltámadás hitet lehet elmélyítenünk a húsvéti ünnepkörben.

Ehelyett, ha internetes keresőbe illesztjük a „húsvét után” kifejezést, rögtön egy tartalmas Túrmezei Erzsébet vers jelenik meg, és egy oldal, mely a következőt adja hírül: „Húsvétkor teletömted magad disznóval, báránnyal, kaláccsal és csokinyulakkal? Valami könnyebbre vágysz? Kerestem neked három szuper, idényzöldségekkel (hajrá spárga, spenót, újhagyma!) turbózott, könnyű csirkés főételt...”

Hajrá!

Nem általánosítok, mert illetlen (bár érvényes szinte mindenkire!), de azért gondolkodjunk csak el, miről is szólt a húsvét ünnepe a mi családunkban? Mi történt? Igen, teletömtük magunkat mindenfélével, sőt, együtt volt a család... De vajon helyet kapott-e a Feltámadott Jézus Krisztus az otthonomban, szívemben, lelkemben? Vagy csak úgy elmúlt a húsvét körülöttünk és bennünk?

Internet, facebook. Mi kell még? Semmi!

Mindig elérhető vagyok, órákat töltök kommentelésekkel, csak hogy alázhassak valakit! Sőt, olykor még fizetnek is érte... Ez megy! Én pedig addig fogom ugyanezt a témát vesézgetni, míg rá nem ébredünk arra, hogy a másik ember – akárhogy is nézem – testvérem a Krisztusban! És erre tessék megint begerjedni és egyes politikusra gondolni, és aztán jöhet a „véleménynyilvánítás”! Mert előtör az emberség, az igazi emberség mindenkiből! Az, amelyik szerint elmúlt a húsvét! Az, amelyik szerint le kell igázni mindenkit, aki azzal próbál foglalkozni, hogy jobb körülményeket teremthessen! Az, amelyik elhiteti „velem”, hogy én vagyok az „igazi”!

Kedves Olvasó!

Húsvét nem múlt el! Krisztus pedig nem azért támadt fel, hogy „mi” így éljünk és viselkedjünk! Ezért fontos – amíg van rá lehetőségünk – hogy húsvéti nagytakarítást csapjunk magunkban legbelül, hogy helyet csináljunk a Feltámadott Jézusnak! Majd akkor fogjuk legyőzni a bennünk lakozó „emberséget”, hogy helyére az igazság kerüljön!

Akár tetszik, akár nem, ez az én véleményem. És mivel ez egy véleményportál, el is mondhatom. Hogy miért? Mert megtehetem! És azért teszem, hogy gondolataimmal valamelyest javítsak a helyzetünkön, hogy felhívjam a figyelmet Istenre! Mert Isten nélkül értelmetlen élni! Kedves testvérem! Ezen gondolkodj el olykor, és engedd, hogy a Teremtő Isten megérintse szívedet, és ráébredhess: az Ő gyermeke vagy, értékes gyermeke!  

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon