Hűség, házasság, bizalom, és mindez eskü alatt?

Pixabay/OpenCipart-Vectors

"Csak ott lehetséges a szeretet, ahol a választás visszavonhatatlan -- mert határokra van szükségünk ahhoz, hogy létezhessünk." (Antoine da Saint Exupery)

 

IFJÚSÁG, BOLONDSÁG

Azt gondolnák az emberek, hogy egy plébános legkedveltebb papi tevékenysége az esküvők lebonyolítása, az esketés. Őszintén megvallom, hogy papi hivatásomnak nem ezek a legátéltebb pillanatai. Valahol úgy érzem, és főleg azt tapasztalom, hogy a házasságkötések egy nagy része csak pompa, felhajtás, rongyrázás, külsőségek hangsúlyozása.

Ezt akkor is tapasztalom, amikor zömével a mai fiatalok, ha egy közel negyven éves embert a házasságkötés szempontjából egyáltalán fiatalnak lehet nevezni, a házasságkötést nem belső értékek, azok megismerése, átélése érdekli, hanem inkább a külsőségekre fókuszálnak. Talán nincs idejük még önmagukra sem, egymás megismerése meg végképp lehetetlen feladat számukra? Ráfogható ez a rohanó világ felületességére?

Nem tudom, csak azt látom, hogy a nagy esküvő után még igyekeznek a nászútig kitartani, aztán meg jöhet az özönvíz és bármi. Pedig a keresztény házasságkötés nevében is benne van az eskü, megesküdni, Isten előtt valamit megígérni. Államfők, püspökök, miniszterek tesznek esküt.

Én még gyerekkoromból emlékszem, hogy Tito-pionír-becsület szavunkat adtuk mindenre, ami gyerekfejjel fontos volt számunkra. Azért tűzbe mentünk volna! Korábbi századokban az eskü életre-halálra, sokszor párbajra ment úriemberek között. Mára, a 21. században az eskü jelentése elhalványult.

A liberalizmus hozta egoista szemlélet ezt a fogalmat kikoptatta, kitörölte, lejáratta a mai ember szótárából. A mai ember szava, kimondott ígérete komolytalan, súlytalan szinte semmit nem ér.

Pedig minden házasságkötés szertartásában ott van. A katolikus szertartásban hangsúlyozzuk, hogy ősi magyar szokás szerint esküvel is erősítsétek meg, hogy „holtomiglan holtáiglan, semmi féle bajában el nem hagyom őt, Isten engem úgy segéljen!",  és aztán a házasságok több mint 60% mégis válással végződik.  

Tudjuk, hogy mit jelent az eskü? Honnan származik? Mi a jelentősége?

Hogy egyáltalán beszélhessünk az eskü problémájáról, tisztázni kell, mi is az valójában.

A Katolikus Egyház Katekizmusa a 2150. pontnál így határozza meg: „Amikor esküt teszünk, Istent hívjuk tanúul arra, amit meg akarunk erősíteni”.

Az Értelmező Szótár ugyanezt állítja, némileg más szavakkal: „Az eskü Istenre mint tanúra, vagy valamely szent dologra hivatkozó ünnepélyes kijelentés vagy ígéret.”

Mindebből kiderül, hogy amit a Zsidókhoz írt levél 6,13 mond: Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek. Ezért csak Isten esküdhet saját magára, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett. Ezért, amikor megígéri Ábrahámnak, hogy utódjában nyer áldást a föld minden népe (ez Jézus!), azt mondja: Önmagamra esküszöm. Tehát az esküben benne kell lenni az Istennek. Isten engem úgy segéljen! Egyedül Isten esküdhet önmagára, mert nála nagyobb nincs!

Ezért fontos, hogy az esküben mindig Isten legyen benne.

Esküdni fűre-fára nem szabad, de komoly dolgoknál, csakis Istenre lehet.

Milyen nagy dolog az eskü, mutatja az Úr Jézus példája. Kaifás vallatja őt a főtanács előtt. Jézus hallgat. De amikor azt mondja a főpap: „Esküvel kényszerítlek téged az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” – „Magad mondtad” – felelte Jézus. – „De mondom nektek: mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin” (Mt 26,63). Ennek a vallomásnak alapján ítélték kereszthalálra. Ő hamisan nem esküdött!

Hogy milyen nagy dolog az eskü, azt látjuk boldoggá avatott IV. Károly, utolsó magyar királyunk életében.

1916. december 30-án Csernoch János hercegprímás jelenlétében letette az esküt. Ettől fogva annyira szívén viselte a népe sorsát, hogy kétszer is megpróbált visszatérni, végül az akkori nagyhatalmak Madeira szigetére száműzték népes családjával együtt. Fiatalon, 35 éves korában halt meg. Ha igazi, érett ember nagy dologra megesküszik, nem tudja felejteni, valósággal űzi, hogy mindent megtegyen a szent ügyért.

Természetesen esküt tenni csak nagy, fontos dologra szabad. Ilyen például a házasság, de ilyen az ország vezetése, bíróság, stb. Aki semmiségekre hívja tanúul az Istent, bűnt követ el, ha esküdözik.

Meg kell tanulni úgy beszélni, hogy minden mondatunkra, állításunkra, ígéretünkre akár meg is lehessen esküdni.

Mindig az igazat kell mondani.

Ha bizonytalanok vagyunk benne, azt is közölni kell, hogy nem tudjuk biztosan.

Ha ígéretről van szó, nincs az, hogy jaj, elfelejtettem, mert ez annak a jele, hogy már eleve lóvá akartam tenni, akinek valamit kilátásba helyeztem. Ha nem tudom teljesíteni, idejében jelezni kell, hogy a dolog tárgytalan. Bocsásson meg, nem tehetek róla.

A kimondott szónak, még inkább a papírra vetett vagy kinyomtatott írásnak súlya van. Tehát az igazi ember nem esküdözik, mégis minden szavát, írását halálosan komolyan veszi, mivel mindig a mindentudó Isten jelenlétében beszél vagy ír.

Beszédhez is, zenéhez is hozzátartozik a szünet, a csend.

Azt mondják a szakértők, hogy fontosabb a szavaknál vagy a dallamnál. A mi beszédünkben, életünkben is nagyon lényeges, hogy tudjunk magunkba mélyedten gondolkozni; csendesen figyelni természetet, zenét, a nagyvilágot. A másik embert is képesek legyünk lenyűgözően figyelni, mintha csak ő lenne a világon.

Ha pedig gonosz emberrel kerülünk szembe, veszekedés helyett tudjunk egy pillanat alatt elhallgatni, sőt megnémulni. Mindez azt jelenti, hogy ura vagyok magamnak!

A házassági esküt nem “kell” tenni! Házasságot kötni csak önként és szabadon, minden kényszertől mentessen szabad tenni! Senki sincs kényszerítve rá. A házasulandó felek akarják azt megtenni egymásnak a másik iránt érzett szeretetük kimutatásaként. Kinyilvánítják, hogy szeretik egymást, szeretetből akarnak házasságot kötni, s azt egy életre szólóan gondolják és akarják.

Összehasonlításképpen ide írom három felekezet eskü szövegét. Ebből világosan látni lehet, hogy nem csak a katolikusoknál van eskü, hanem protestáns testvéreinknél is:

 

Katolikus eskü szövege:

Én, N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy N.N.-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt (megyek hozzá), Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője (segítőtársa) leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

 

Evangélikus eskü szövege:

“Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy, igaz Isten, hogy N.N.-t igazán szeretem, hűséges házastársa leszek Isten rendje és igéje szerint, holtomig, holtáig el nem hagyom sem egészségében, sem betegségében, sem örömében, sem bánatában. Isten engem úgy segéljen. Ámen.”

 

Református eskü szövege:

“Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság egy, örök Isten, hogy N.N.-t, akinek most Isten színe előtt kezén vagyok, szeretem. Szeretetből megyek hozzá, (veszem el őt) Isten törvénye szerint, Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan, vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen (segéljen). Ámen.

 

Ott komoly baj van, ha valamelyik fél nem akar megbonthatatlan házasságot kötni. Meggondolandó, hogy ilyen emberrel érdemes-e egyáltalán szóba állni.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon