Megszoktuk már, hogy ha egészségügyről van szó, akkor legtöbbször negatív árnyalatban beszélünk az ott dolgozókról. Vannak rosszak és vannak kevésbé rosszabbak, sajnos ez a vélemény egy vagy két rossz tapasztalat következménye és sokszor a véleményünk kialakításában a saját vehemens és türelmetlen viselkedésünk az okozója.
Már több, mint egy éve tart a világjárvány, több hullámban tört ránk és jelenleg is tart a harmadik hullám. Az első hullámban nem tudtuk, hogy pontosan mivel nézünk szembe, a második nyári hullámban már volt annyi tapasztalatunk, hogy bölcsebben tudtunk dönteni és viselkedni is, a harmadik hullám a különböző vírus variánsokkal itt zakatol, tombol a küszöbön. Elképesztő makacssággal van jelen. Nem mindennapi események, nem mindennapi embereket követelnek. Át kell látni és meg kell érteni a körülöttünk zajló folyamatokat és annak tükrében véleményt alkotni.
Az egészségügyi rendszerre folyamatos nyomás nehezedik, már több mint egy éve, nővérekre, orvosokra, kisegítő személyzetre, mert mindennap egy újabb események, sorsok, életek és életpályák forognak a kezeik között.
Az oltakozásban is kimagaslóan teljesítenek. Saját tapasztalatomat tudom elmondani és azt, hogy akkor és azokkal az emberekkel hogyan és miként viselkedtek, orvosok, nővérek és takarítók.
A zentai egészségházban vettem fel az első és a második oltást is. Az ott dolgozók előtt le a kalappal. Hatalmas türelemmel vannak megáldva, hiszen naponta többször is elmondják, hogy hova kell menni és melyik emeleten, merre forduljunk. Ha előbb érkezünk meg, az sem baj, ha később, az sem. Urai a helyzetnek. Az oltakozáshoz szükséges adatokat magyar nyelven kérdezik. Az adminisztráció sem okoz problémát, hiszen segítők dolgoznak be, hogy ez a rész is rendben, gyorsan menjen. Kedvesen kérnek meg arra, hogy tegyem le a kabátom, és mutatják, hogy hol foglaljak helyet a vakcina felvételéhez.Gyermekkorom nővérei jutnak eszembe, akik a félelmünket kívánták elhessegetni és azt mondák, hogy „egy bolhacsípés, meg sem fogod érezni”. Valóban egy bolhacsípés és meg sem éreztem. Következett a fél órás várakozás, türelemmel és folyamatos kérdezéssel kiosztották az igazolásokat a megkapott oltásról.
Nap mint nap végzik a feladataikat, mindig ugyanaz a helyzet és mégis más. Más emberek, más történetek és élethelyzetek. Van, aki türelemmel várja, de bizony akad, aki arrogánsabb és türelmetlenebb. De ezt is tökéletesen tudják kezelni, pedig őket is várja otthon a férj, a feleség, a gyerek. Nekik is el kell mesélniük a napi történeteiket otthon és nekik is meg kell főzni, ellenőrizni gyermekük online feladatait.
Nem mindenapi események, valóban nem mindennapi embereket kíván. A hétköznapi nővérek, orvosok, takarítók, aki az előző nyugodtabb világban végezték feladataikat, most mindennap újabb és újabb kihívásokkal szembesülnek, a régiekkel együtt.
Tiszteljük meg őket azzal, hogy türelmesek leszünk és az általuk adott tanácsokat megszívleljük, hiszen ők a szakemberek a maguk területén.
Hajrá egészségügy!
Megosztás
