Evőpálcikás zászlóshajó-avatás

 Kína és Közép-Kelet-Európa országainak politikai csúcsvezetése ismét találkozott Budapesten, igen sikeres párbeszédet folytatva. Ennyi is lehet a hír, azonban nem árt a dolgoknak jobban a mélyére nézni. Vagy mondjuk inkább a (selyem) út mentén előre tekinteni. 

A 16+1-ek találkozója a régió nagy reménye és esélye, tudniillik az EU-n kívüliek és -belüliek egyaránt keresik a kapcsolatokat a sárga birodalommal.

Szerbia miniszterelnöke, Ana Brnabić is részt vett a megbeszéléseken, tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. A további hathatós együttműködés legfontosabb beruházásaként mutatták be a Belgrád–Budapest vasútvonal selyemút-rész beruházás elindulását, annak megkezdését.

A történtek ellenére a szerbiai sajtó múlt keddi főcímlap története a madagaszkári Koszovó-elismerés körül forgott, taglalva Dačić külügyminiszter rigómezei el(nem)ismertetési kesergését.  

A szerbiai közmédia, nem tudni mi okból, csak  másodsorban fogalakozott a pesti kínai csúcstalálkozóval, a vasútvonal fejlesztésébe történő kínai beruházással, a magyar és szerb kormány politikai távlataival, a februárra esedékes együttes kormányüléssel,  no meg a kínai fejlődő gazdaság adta lehetőségekkel, a jövőre vonatkozó további távlatokkal.

 

Nézem, elemezgetem, hogy a fanyalgóknak mi nem tetszik már megint a távolkeleti kapcsolat potenciáljában. A nyugati liberális, demokrata és kapitalista mindentudók és „mérceszabók” szerint ez a Kína nem demokratikus ország, sokkal inkább üvegházhatás előidéző, lélekben maoista, Európát maga alá döngölni akaró monstrum…

Azonban nem épp ezek a nyugati fanyalgók voltak azok, akik az olcsó munkaerő utáni, profitorientált beruházásaikat elsőként vitték a távolkeletre.

Rendszerfüggetlenül és a szociális figyelem legkisebb jele nélkül termeltettek és termeltetnek ott, a nyugai piac olcsó áruigényének kielégítése érdekében, azzal, hogy most már Kína az ipari fejlődésével és termeléshatékonyságának ütemével, a növekedés érdekében, már az önálló piac meghódítását és nyersanyag szükségletének biztosítását, kielégítését tűzte ki célul.

Nagy különbség! Mindemellett egyre hatékonyabb jelenléte van a világpolitikában, és gazdasági előretörésében sem tapasztalható megtorpanás.

 

A Közép Kelet-európai „kicsik”, a tizenhatok is keresik helyüket a selyemút mentén. A nagyok úgy vélekednek miként a rómaiak: Amit szabad Jupiternek, nem szabad azt az ökörnek!

Igaz, ami igaz, manapság már nem egyértelmű, mikor és miben ki az ökör és ki Jupiter.

Ebben a posztmodern korban még a szentek is devalválódnak és szubjektivizálódnak.

 

A gond az, hogy térségünk kisembere, kétkezű munkása Kínát a sarki kínai bolt árukínálata alapján ítéli meg. Azt figyelmen kívül hagyja, hogy a számunkra megvásárolható ipari kínálat nem a kínai ipar termelésének a hű tükre, hanem csupán a mi vásárlóerőnkhöz igazított kínálatuk. Magyarán, ilyen bóvlit érdemlünk, ezt keressük és vesszük, a fokozottabb minőségre nincs kereslet, sem pénzünk. Nézzünk szembe az igazsággal! A szerbiai kínai boltok a mi igénytelenségünk tükrei!

 

A magyar mezőgazdasági export piacának viszont igazán nagy lehetősége lehet Kína. Az ő befektetőik egyre többen keresik az itteni lehetőségeket.

Ahogyan Li Ko-csiang kínai miniszterelnök kifejtette: a közép-kelet-európai térség az Európai Unió leggyorsabban fejlődő, legjobban teljesítő régiója, amely átlagosan 3 százalékos GDP-bővülést mutatott fel.

Ezt a jövőben a Kínával való együttműködés még jobban segítheti, mivel Kínában az idén az első háromnegyed évben 6,9 százalékkal emelkedett a gazdaság teljesítménye. Kína arra törekszik, hogy még több árucikket, szolgáltatást importáljon a közép-kelet-európai térség államaiból, és segítse az infrastruktúra fejlesztését – mutatott rá a kínai miniszterelnök.

A Belgrád–Budapest vasútvonal felújításának kínai beindítása siker, még ha előnyeit és hasznát  nem is sejtjük jelen pillanatban. Regionális és nemzeti haszna nyilvávaló, ez lenne a nemzetközi kapcsolatok zászlóshajója – ahogyan Orbán Viktor vélekedett a projektumról.

 

Megjegyzem, jobb egy ilyen hajón utazni a jövő felé, mint süllyedő csónakba kapaszkodva moralizálni a múltról.

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon