A közhiedelem szerint május elseje az egykori államszocialista országok által létrehozott ünnepnap, azonban története régebbre nyúlik vissza, hiszen a volt szocialista országok csak felkarolták a munka ünnepét. Még ma, 30 évvel a rendszerváltozás után is állami ünnep, azonban a fiatal generációk számára ez ma már csak annyit jelent, hogy nincsenek nyitva az üzletek, valamint egy újabb alkalom arra, hogy szórakozzanak, főzzenek és sütögessenek a baráti társasággal.
Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza.
A munkásmozgalmak, a szakszervezetek ébredésével egyidőben, egyre több jogot harcoltak ki maguknak az emberek. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.
Egyházi ünnepként
Május 1-je, hasonló tartalommal, katolikus ünnep is Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.
Szocialista „pirosbetűs” ünnep
Május elseje a 20. században fokozatosan vált a kommunista pártok és államok ünnepévé, elsősorban a Szovjetunióban és a volt szocialista országokban. Ezzel párhuzamosan az eredetileg a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé változtatták a keleti blokkban, mivel ez jobban megfelelt az uralkodó hatalom elvárásainak. Hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású, látványos felvonulásokkal, ahol a diákok, az értelmiségi, a gyárak és üzemek munkásai, a mezőgazdasági dolgozók mind tömött sorokban vonultak el a párt és államvezetők tribünje előtt, bemutatva, tapsolva és ünnepelve "a rendszer gazdasági és szociális vívmányait". Az elnevezés azonban a diktatúrák bukása után is megmaradt a közhasználatban volt szocialista országokban.
Napjainkban
A múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista rendszerek bukását követően május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával, számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor. A világ nagyvárosaiban a szakszervezeti szövetségek szerveznek megmozdulásokat, amelyeken főként a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, a munkahelyek megőrzése szerepel követelésként.
Itthon az idősebb generáció legtöbb tagja még úgy emlékszik a május elsejékre, mint a felvonulások, a majálisok és a sör-virsli ünnepére. Ma már a legtöbb embernek annyit jelent a május elseje, hogy ez a késő tavasz-kora nyár első szabadnapja, a strandszezon kezdete.
A mai napon, az eddigi szokásainkkal ellentétben, nem vonulunk ki a szabadba sütkérezni a barátokkal, hanem otthon, az udvarokban ténykedünk, ha az időjárás megenegedi, rostélyost készítünk szűk családi körben, hadat üzenve a koronavírus-járványnak. S közben sztorizgatunk a régi idők majálisairól és reménykedve tervezzük a jövő évit. Nagy társasággal, hangos zenével, jó izű beszélgetésekkel, finom kajával, mosollyal, nevetéssel.
S ilyenkor van az, hogy csendben, de rádöbbenünk, hogy a legjobb dolgok az életben bizony ingyen vannak.
Megosztás
