Dayton árnyékában

1995. december 14-én Párizsban, az Élysée-palotában írták alá azt a békeszerződést, mely a Délszláv háború egyik legvéresebb szakaszát, a boszniai háborút zárta le.

A béke előzményeként, az amerikai Dayton városában Alija Izetbegović bosnyák, Franjo Tuđman horvát és Slobodan Milošević jugoszláv (Szerbia és Montenegró alkotta) elnök aláírták azt a megállapodást (Daytoni egyezmény), amely véget vetett a majdnem négy évig tartó véres háborúnak, és amely a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) szétesését kísérte.

Jugoszláviában - mely egy heterogén soknemzetiségű államalakulat volt - már az 1980-as évek közepétől, de főként a végétől éreztették hatásukat a nemzetiségi ellentétek. A tényleges bomlási folyamat legelőször Szlovénia 1991-es leválásával kezdődött. Az akkor megvívott tíznapos függetlenségi háború (1991. június 26-tól július 7-ig) még „csak” ötven halálos áldozatot követelt.

Horvátországnak azonban már valóságos háborút kellett vívnia Szerbiával, amely a jugoszláv hadsereg csaknem teljes fegyverzetét örökölte. Ez a háború már megközelítőleg 20 ezer ember életét követelte, és a horvát területek mintegy negyedrészének szerb megszállását eredményezte. E területeken úgynevezett krajinákat (bábállamokat) hoztak létre, ebből az 1991. évi szerb-horvát háború után a szerbek lakta horvátországi területen kikiáltották a senki által el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaságot, melynek központja Knin város volt. (A knini területet a horvátok 1995-ben felszabadították.)

A következő válsággóc a szerbek, horvátok és muszlim bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovina lett. Itt zajlott a legvéresebb, legkegyetlenebb, tömegmészárlásokkal, etnikai tisztogatásokkal súlyosbított háború, 1992 áprilisától a megállapodás aláírásáig 250 ezer ember halt meg, ugyanennyi nyomorodott meg, és több mint 2 millió vált földönfutóvá.
A sokáig egymással is harcoló horvátok és bosnyákok 1994 tavaszától már összefogtak a szerbek ellen, miközben az általuk ellenőrzött területeken a szerbek ellen követtek el atrocitásokat. A felek a békeszüneteket megszegték, a béketervek sorra papíron maradtak. Amikor a szerbek 1995 júliusában az egész világon felháborodást keltő népirtást követtek el az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicában – nyolcezer bosnyák férfit mészároltak le -, a nemzetközi közösség végre cselekvésre szánta rá magát.

A NATO 1995 szeptemberében légicsapások sorozatával gyengítette meg a boszniai szerbek állásait, akik tárgyalóasztalhoz kényszerültek.

A háborúzó felek vezetői – Franjo Tuđman horvát, Slobodan Milošević jugoszláv és Alija Izetbegović boszniai elnök – 1995. november 21-én az egyesült államokbeli Daytonban kötött békét, ezt ünnepélyes keretek között 1995 decemberében Párizsban írták alá. Ennek jelentőségét növelte, hogy a szerződést olyan tekintélyes államférfiak is aláírták, mint Bill Clinton amerikai, Jacques Chirac francia államfő, Helmut Kohl német, John Major brit, Viktor Csernomirgyin orosz és Felipe Gonzalez spanyol kormányfő.

A megszületett egyezmény értelmében, Bosznia-Hercegovinát két entitásra osztották: a terület 51 százalékát kitevő, bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-Hercegovinai Föderációra és a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra. A bosnyák-horvát föderáció további részekből, kantonokból áll.

A daytoni szerződés alapján a két entitásnak külön vezetése, parlamentje és alkotmánya van, de rendelkeznek a teljes államra vonatkozó vezetéssel is. Ugyancsak a daytoni megállapodás keretében Horvátország ígéretet kapott arra, hogy két éven belül visszatér Zágráb fennhatósága alá Kelet-Szlavónia, illetve Dél-Baranya. A béke fenntartására 60 ezer fős NATO-kontingens ügyelt.

Az ellenőrzésben részt vett egy mintegy 500 fős magyar műszaki alakulat is, 2014-ben 150 volt az EU által irányított küldetésben részt vevő magyar katonák létszáma.

 

Forrás:

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon