Manus manum lavat - tartja az ógörög mondás. Vagyis kéz kezet mos. Napjainkban ezen bölcsesség sok szempontból is megfontolandó, a jelenünk teremtette nehéz, valamint küzdelmekkel teli új helyzetben való eligazodáshoz.
A fizikai aspektusának nyilvánvalósága mellett több olyan, eddig a háttérben ténykedő érték került a felszínre ezekben a hetekben, mely sokak életében vált valami formában fontossá, sőt, nélkülözhetetlenné. Ezen értékek egyike maga az önkéntesség, mint elhivatottság, életérzés és főként óriási segítség. Önmagában egy olyan kincs, mely a társadalmi szolidaritás példamutató kifejezési módja, amely egyidejűleg hasznos úgy az önkéntes munkát végzőknek és a támogatásra szorulóknak.
Tudományos értelmezésében az önkéntesség anyagi juttatás nélküli tevékenység, amelyet az egyén mások számára vagy a környezet számára végez. Az önkéntes idejét, fizikai vagy intellektuális energiáját vagy pénzét adja mások számára, cserébe erkölcsi elégtételt és mások elismerését kapja és azt, hogy a közösség számára dolgozhat. Egy további értelmezésben az önkéntesség nemcsak azt jelenti, hogy az egyén az idejét, energiáját adja mások számára vagy valamely ügy érdekében, hanem egy olyan jelenség is egyúttal, amely a társadalomszervező mechanizmusainak egyike, s amelynek hatása van a társadalmi felelősségvállalásra, illetve megmutatja az állampolgároktól elvárt társadalmi elköteleződés milyenségét.
De valójában mi is az önkéntességben rejlő öröm?
Délvidék településein naponta serénykedő kis csoportok egyénjei tudják, sőt érzik leginkább, mit is takar önmagában ez a tevékenység. A rengeteg köszönet mellett, néha-néha kiszűrhető egy kis hála könnycsepp, egy rejtett kis mosoly, gesztus vagy épp hangsúly, mely hatalmas lelki töltetet tud nyújtani az önkénteskedő emberkék számára. Ebből az érzelmi töltetből tud táplálkozni, erőt meríteni az ember és tovább végezni alázatosan, áldásos munkáját. Az igazán vállalkozó szelleműeket már nem csak kiváltképp az motiválja, hogy másokon segítsenek, hanem az is, hogy saját magukat is fejlesszék, kapcsolati hálójukat bővítsék, ezzel is kiegészítve életüket és hivatástudatukat a ma és a jövő tekintetében.
Ezért a mostanában dívó idol alapján, ha csak virtuálisan is, de kapjanak egy elismerő tapsot, mosolyt vagy épp egy helyeslő bólintást azon önkéntesek, akik saját magánéletüket és dolgaikat háttérbe helyezve, naponta róják fáradhatatlanul településeink utcáit, és segítik életünket munkájukkal.
Megosztás
