Az élet védelme...I.

Az élet kezdetén...

„Terhességmegszakítás gyógyszerekkel: szeptembertől az újvidéki klinikai központ szülészeti-nőgyógyászati osztályán gyógyszeres terhességmegszakításra is lesz lehetőség. A nőgyógyászok szerint a hagyományos sebészi beavatkozásnál humánusabb megoldás a gyógyszeres. Sőt, a későbbi terhességek esetén is kisebb az esélye a különböző szövődményeknek, mint a műtéti abortuszon átesett nők esetében.”

Ez a rövidke, mégis elgondolkodtató hír indított arra, hogy az elkövetkező néhány cikkemben megvizsgáljam a témakör etikai hátterét! Önmagában már az is izgalmas, ha a mában etikát, erkölcsöt keresünk. Persze megvan, ez nem kérdés, de hát valahol leghátul, szerintem... Ezért előkerestem professzorom, Dr. Reuss András etika jegyzetét, melyből teológiai éveim alatt tanultam, és kicsit copy-paste alapon közlöm, elsősorban azért, hogy okuljunk, tanuljunk újra, mivel nem tudjuk e komoly téma hátterét! Buzdítok egyben mindenkit arra, ismerkedjünk együtt e téma etikai hátterével és terjesszük is azt!

Biológiai szempontból egyértelmű, hogy: az emberi élet két ivarsejtnek, a női petesejtnek és a férfi ondósejtnek az egyesülésével indulhat el. De, vajon ez már az a pont-e, amelytől kezdve embernek, személynek, individuumnak tekinthető a fejlődésnek induló élet, akit ezért minden földön élő emberhez hasonlóan a társadalom védelme illet meg? Tekinthető-e személynek ill. embernek az embrió? Milyen alapvető meggyőződések határozzák meg a válaszokat ezekre a kérdésekre? Milyen megfontolások alapján fogadjuk el, vagy utasítjuk el az egyik vagy másik kritériumot?

A nidatiot (beágyazódást) gátoló vagy megakadályozó szerek, az esemény utáni tabletta használata, és az „in vitro” megtermékenyítés az etikai kérdése a megtermékenyítés első két hetének, amikor az anya még aligha tud terhességéről. Döntően meghatározó az az időpont, amikor eldől, hogy a terhesség során egyetlen egy új élet fejlődik vagy pedig több új élet, azaz ikrek fejlődése kezdődik. Ez a pont az individualizáció befejeződése: vagy már megindult, vagy már nem lehetséges ikerfejlődés. Ettől kezdve tehát egyértelműen egyedfejlődésről, biológiai individualitásról kell beszélni. Ennek ideje a megtermékenyítést követően kb. 14 nappal van. A fejlődés további szakaszában beszélünk embrióról vagy ébrényről (3. - 8. hét), ekkor már megindul és az orvos érzékelheti a szívműködést (6. hét). A 9. héttől a magzat (foetus) elnevezést használjuk. Az agykéreg kialakulása a megtermékenyítést követően a 40-70. napra tehető. Fontos tudni azonban, hogy a csírázó sejtek már előtte is szervezettséget mutatnak. Az ember érzőképessége az embrionális szakasz végére alakul ki, ezért a 10. hét előtt nem érzőképes lény az embrió, nem érez fájdalmat. De: az érzőképesség nem az élethez ad jogot, hanem legfeljebb a szenvedés elkerüléséhez.

Logikusnak tűnik az emberi életet az agykéreg működésével összekapcsolni, és védelmét ehhez a feltételhez kötni. E nézet szerint, amint a halál beálltát ma az agyműködés megszűnésével definiálják (korábban a légzéssel és szívműködéssel), úgy kézenfekvő az élet kezdetén is ezt a szempontot érvényesíteni. Következetessége ellenére ez az érvelés figyelmen kívül hagyja azt a lényeges különbséget, hogy az egyik esetben létrejövő, fejlődő, a másik esetben viszont hanyatló, végéhez közeledő életről van szó.

Alapvető kérdés, hogy csak azt illeti-e meg az emberi méltóság és az emberi élet joga, aki bizonyos – biológia, erkölcsi, értelmi – feltételeknek eleget tesz, s csak miután már eleget tett, vagy pedig megilleti mindez a meg nem született emberi életet is, vagyis méltósága nem reá épül, hanem adatik neki (dignitas aliena), s ezt senki ember nem mérlegelheti, nem teheti kétségessé.

Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a magzat 12 hetes korára valamennyi szerve kialakul és a magzati fejlődés hátralevő része, egészen a 40. hétig tulajdonképpen növekedés. Az élve születéssel – amikor a gyermek felsír, lélegzik, vagyis bizonyítja a méhen kívüli életképességét, – válik az új emberi élet a társadalom önálló – nem az anya szervezetétől közvetlenül függő – tagjává, akinek saját, elidegeníthetetlen és egyértelmű jogai vannak. A születéssel válik az ember jogalannyá, noha bizonyos érvényesíthető jogai már a megszületése előtt is vannak (pl. születése előtt meghalt apjának, vagy a szülés közben meghalt anyjának örököse).

            Az életképességét vajon bizonyítania-e kell, vagy lehet-e, illetve kell-e ehhez segítséget nyújtani? Ha nem tud védekezni, akkor nem életképes?

Az emberi élet kezdete tehát különféle folyamatok egymástól eltérő jellegű szakaszait foglalja magába. Az egyik oldalon a biológiai tények, vagyis az, ami biológiailag megállapítható, a másik oldalon az ezekhez kapcsolódó értékelés kérdései: milyen morális védelemre van igénye a meg nem született életnek, hogyan értelmezzük erkölcsileg az emberré fejlődés egyes szakaszait, milyen fejlődési szakaszt milyen védelem illet? Ezek elválaszthatatlanul összetartoznak.

A legújabb korban gyakran hallható olyan hang, amely az embriót a szülők tulajdonának, létjogosultságát a szülők, illetve elsősorban az anya elhatározásától, elfogadásától, döntésétől teszi függővé. E felfogás szerint csak a megszületett ember személy, a születés előtt tehát nem szorul semmiféle védelemre. A keresztyén egyház igen korán foglalt állást a még meg nem született emberi élet védelmében.

            Noha az Újszövetségben nem találkozunk az új élet veszélyeztetésének vagy védelmének kérdésével, az apostoli atyák közé tartozó Didakhé már tiltja a csecsemőgyilkossággal együtt: „ne hajtsd el a magzatot”. A Diognétoszhoz írt levél pedig megállapítja: „Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el.” A 4. században zsinatok is elítélték a magzatelhajtást és a csecsemőgyilkosságot, valamint számos pápai levél és enciklika ismételten tiltották és kiközösítéssel sújtották a megfogant élet elpusztítását, bármilyen módszerrel és bármilyen indokkal történjék is.

Az újkori filozófiai gondolkodásnak az emberi méltósággal kapcsolatos nézetei figyelmet érdemelnek. Kant megkülönböztette a dolgokat aszerint, hogy áruk vagy méltóságuk van. Aminek ára van, az mással egyenértékűen helyettesíthető, ami viszont minden ár fölött áll, tehát nem pótolható, annak méltósága van.  A felvilágosodásban a méltóság helyére az egyenlőség került, vagyis az, hogy nincs különbözőség, hanem mindenkit egyenlő jogok és méltóság illet meg.

Az emberi méltóság pedig kétféle módon illeti meg az embert.

Egyfelől az emberi nemhez tartozás (római katolikus felfogás szerint: a megfogant élet kezdettől személy), másfelől tulajdonságai (Peter Singer, Norbert Hoerster: kizárt az embrió jogi védelme) alapján. Az embriótól éppen az emberi méltóságnak járó védelmet tagadják meg, amikor emberi mivoltát vonják kétségbe.

/folytatása következik/

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon