Az élet védelme... III.

Az élet kezdetén...

Az eddigiekben vázolt érvek kapcsán, amennyiben nem utasítjuk el őket eleve, hanem készek vagyunk megtárgyalni-meggondolni őket, hallgatólagosan már szinte belemegyünk abba, hogy az élet ne feltétlen védelmet élvezzen, hanem emberi mérlegelés tárgya legyen.

 

A terhesség-megszakítás indikációi

 

            Azokat a törvényi feltételeket, amelyek mellett a művi terhesség-megszakításnak, mint emberölésnek a törvényi üldözésétől eltekintenek, indikációknak nevezzük. A terhesség-megszakítással kapcsolatosan négyféle indikációt tartanak számon:

            a) Az eugenetikai indikáció azt az esetet veszi figyelembe, amikor nyilvánvaló, hogy a magzat testi vagy szellemi fogyatékossággal jönne a világra, s ez súlyos terhet jelentene az anyának, a családnak, a társadalomnak, s a megszületendő gyermek amúgy sem élhetne igazán emberhez méltó életet. Jót teszünk tehát, – mondják, – ha nem engedjük világra jönni az ilyen életet. Kétségtelen, hogy a különböző fogyatékosságok ma már sokkal korábban és sokkal biztonságosabban felismerhetők, mint korábban, sőt, bizonyos esetekben, de nem minden esetben, teljes bizonyossággal állapíthatók meg.

            Nem szólnak ezen indikáció pártolói arról az esetről, amikor téves diagnózis alapján szakítják meg egy később egészségesnek bizonyuló magzat életét. Nem lehet válaszolni arra a kérdésre sem, hogy milyen mértékű fogyatékosság vagy károsodás az, amely erkölcsileg elfogadhatóvá, netán kötelezővé (?) tehet egy terhesség-megszakítást.  Mégis kérdéses marad, hogy a hasznosság elve lehet-e mindent meghatározó szempont, s alkalmazása nem nyit-e széles kaput az önkénynek, nemcsak a megszületendő, hanem a már megszületett életek vonatkozásában is.

            Az eugenetikai problémák gyakorisága egyrészt a korai felismerés miatt, másrészt az egészségtelen környezet és életmód (és a koraszülések növekvő száma!) következtében emelkedőben van. Olykor egy-egy új gyógyszer (mint például a hatvanas évek Németországában a Contergan nevű fejfájás-csillapító) káros hatását későn ismerik fel, bár a kutatások és ellenőrzések során egyre inkább gondolnak ma már a terhesekre és a magzatokra is. Tragikus esetek késztetik erre a világot.

            Az eugenetikai indikációval kapcsolatosan nem lehet eléggé kifogásolni és elmarasztalni azt a mentalitást, amely egy probléma következményeit radikálisan (terhesség-megszakítással) el akarja hárítani ugyan, de nem tesz meg semmit, vagy alig tesz valamit – akár az egyéni életmódot, akár az emberi környezet szennyezését, pusztítását tekintve – annak érdekében, hogy ezek a károsodások ne következzenek be.

            „… a fogyatékosság nem gátja az örömnek. És aki elvállalja a beteg gyermeket, az számoljon azzal, hogy őt ez a gyermek, illetve Isten őt ezen a gyermeken keresztül tökéletesebbé teszi. Isten szeretetéből kap egy olyan részt, amit másképp nem kaphatna meg.

            b) Az orvosi indikáció olyan esetekkel számol, amikor az anya élete forog veszélyben, s ilyen esetekkel még a modern orvostudománynak is szembe kell néznie. Ilyen helyzetben lehetségesnek, szükségesnek tartja az anya életének megmentését úgy, hogy a magzat elpusztul. Ez a mérlegelés az anya esetleges halálával számol a magzat (csaknem) bizonyos pusztulásával szemben. Az etikai mérlegelésnek a magzat életének védelmét is szem előtt kell tartania. A beavatkozás célja semmiképpen nem lehet a magzat elpusztítása, hanem az anya megmentése. A beavatkozás céljára való utalás érzületetikai megfontolásokra utal. A valóságban ennek a szándéknak a kivitelezése egészen határozott cselekvést von maga után, így tehát egyáltalán nem közömbös a szándék, hiszen az anya megmentése mellett vagy után lehetőség nyílhat az újszülött megmentésére is.

            c) Az etikai indikáció arra van tekintettel, hogy a terhesség szexuális erőszak következménye. Úgy véli, ebben az esetben a terhesség megszakítása olyan lelki, erkölcsi és társadalmi tehertétel alól mentesíti a nőt, amely károsan hatna nemcsak őrá, hanem gyermekére is, aki – puszta létével – egész életében az elkövetett erőszakra emlékeztetné.

            Ez a gondolatmenet is egyrészt feltételezéseken alapul, másrészt nem számol a terhesség-megszakítás káros testi és lelki következményeivel, amelyek szintén súlyosak lehetnek.

            A szexuális erőszak – sajnálatos módon – mindmáig nem elhanyagolható társadalmi probléma, amelynek sok áldozata van. Anélkül, hogy a kérdést jelentőségét kisebbítenénk, azokra az esetekre tekintve, amelyekben az áldozat szinte kihívta az elkövetőt, mérlegelni kell, hogy az áldozat maga is mennyiben elmarasztalható részese annak, aminek áldozatává vált. A közvélemény, a reklámok, a közhangulat, a társadalom elé sokszor olyan szexuális mintákat állítanak, amelyek egyeseket olyan tévutakra sodornak, amelyen nem tudnak megállni. Ebből a szempontból különösen veszélyeztetett helyzetben vannak az egyedül élők, a fiatalok, a társas kapcsolatok hiányában szenvedők.

            A szexuális erőszaknak brutalitása különösen háborús időkben öltött nagy méreteket, így a második világháború során is, minden – német, magyar, szovjet és amerikai – részről. Egészen sajátos formában nyilvánult meg a boszniai háborúban, amikor – legalábbis a sajtó híradásából úgy tűnik – a hadviselés eszközévé tették az ellenséghez tartozó nők megerőszakolását.

            A szexuális erőszak következményeként jelentkező terhességgel kapcsolatosan jogos az ellenvetés, hogy az erőszak elkövetése után miért éppen a legártatlanabb személyt pusztítják el? Kérdés az is, hogy az abortusz elfeledteti-e a megtörtént erőszakot? Nem tetézi-e inkább a megtörtént rosszat még egy súlyos, gyakran nem feledhető beavatkozással?

            d) A szociális indikáció a nő, illetve a család anyagi helyzetére tekintettel tartja elfogadhatónak a terhesség megszakítását. Alacsony jövedelem, rossz lakáskörülmények, a már megszületett gyermekek nevelésének az anya erejét meghaladó terhe, valamely családtagnak a betegsége, és ezekhez hasonlók lehetnek ilyen indikációk, de ide tartozik még az is, ha az anya olyan ellenérzésekkel van terhességével szemben, hogy az már mentális épségét veszélyezteti. Ezeket a problémákat sem szabad lebecsülni. Mégis veszélyes érvelés ez abból a szempontból, hogy még nehezebben meghatározható, mint az előzők bármelyikében, hogy fennáll-e a szükséghelyzet? A szociális indikációra a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozók és a legkülönbözőbb életszínvonalon élők hivatkoznak. Nem véletlen, hogy általában alacsonyabb a gyermekek száma a magasabb, mint az alacsonyabb életszínvonalon élőknél. A szociális indikáció elfogadása gyakorlatilag a terhesség-megszakítás szabaddá tételét jelenti.  Gyakorlatilag ez a helyzet szinte egész Európában.

Az abortusz teljes tilalmának a követelése a Teremtő és az élet feltétlen tiszteletéből fakadó következetes álláspont. Az élet védelmének isteni parancsán túl joggal hivatkozik arra, hogy az élet és halál feletti döntés jogát senki ember – még a teherbe esett nő sem, – bitorolhatja, még ha „csak” megfogant életről van is szó. Joggal óv attól, hogy a megfogant, de még meg nem született élet értékének mérlegelése, várható életkörülményeinek latolgatása a már világra jöttek kényelme felől olyan szempont, amely a megszületetteket meg is szegényíti, le is alacsonyítja. Végzetesnek tartaná ez az álláspont, hogy például a lopást vagy a testi sértést bizonyos mérték alatt ne büntesse a törvény. Miért éppen a legfőbb kincs, a fejlődő emberi élet védelmében tanúsít ilyen elnézést a törvény?

 

„Ha egy embrió még elpusztítható, akkor én is az lettem volna, amikor még embrió voltam. Ez azonban rettenetes lett volna, hiszen szeretek élni, boldog vagyok, hogy megszülettem, és tudom, hogy ha abortusszal elpusztítottak volna embrió koromban, akkor ma nem lennék, s soha nem is születhetnék meg többé. Így az abortusz elvette volna tőlem az élet mindenki számára csak egyszer adódó lehetőségét. Ha azonban számomra szörnyű lenne, ha nem születtem volna meg, s ma nem lennék ezen a Földön, akkor ez azoknak a majdani embereknek a számára is szörnyű, akik éppen most embriók.” (Kovács József)

 

Az evangélikus etikai mérlegelés sem mondhat mást, mint a többi keresztyéneké. Amint a német felnőtt-káté nagyon határozottan megfogalmazza: „... a terhesség-megszakítás minden esetben a meglévő élet megölése”!

 

/folytatása következik/

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon