Szerte Magyarországon de a Kárpát-medencében is, a kisgyermektől kezdve az idős emberig, március 15-én kokárdát tűzött a mellére, még ha szomszédja, sőt, egyes esetben Nemzettársa nem is értette, miért tette ezt.
Ő tudta! Tiszteletből!
Azon hősök iránti tiszteletéből, akik a1848/49-es forradalomban résztvettek, akik a szabadságharcban harcoltak – más eszköz hiányában - eredményeket elérve Magyarország fejlődésében. Kivívták a nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelem hasábjaira.
A körünkben ismert sajtóorgánumok és közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket böngészve, az ember megannyi, ámbár elgondolkodtató megnyilvánulást láthat, s hallhat. Az évforduló dicsőségét, s a történelmi tények pátoszát, sokan és sokféleképp értelmezik. Ezzel nincs is különösebb gond, hisz pluralista világunkban, az értékek, nézetek, ideológiák sőt még az érdekek is a versengő sokféleség határtalanságát jelenti, az igazi értéket, aminek épp az eredője volt 1848. márciusának idusa.
A probléma azonban ott kezdődik, mikor a tudatlanság a meggondolatlansággal párosulva, a múltbéli tényeket pedig ideológiává kovácsolva, olyan produktum születik, mellyel egyesek melldöngetve próbálják aládúcolni vélt igazukat vagy földtől elrugaszkodott céljaikat.
Az utcán hetente, ráérőn „sétáló” és rációt kevésbé hallató társaság, jobb híjján s persze az évforduló apropóján, pont a 48/49 tényszerűségeit, kisstílű közhelyekké butítva, próbálta meg felhasználni, magát piedesztára emelni, sőt eladni, csekélyke és önös „profit” érdekében.
Szemfényvesztő módot alkalmazva, amit arra alapozván, hogy az egyszerű átlagpolgár - ostoba módon - összetéveszti a szezont a fazonnal, mindössze a histórikus jólcsengés miatt.
Arra azonban nem gondoltak, hogy az általuk toposzként és ideológiaként kántált idézetek s fogalmak a saját kontextusukban, már rég elvesztették a történelmi autenticitásukat és mondanivalójukat, hisz a gyökerüket tépve ki, a saját és értelmetlen érdekeikre alakították, rombolva a nemzeti egységet, illetve a magyar-magyar közötti viszonyt.
1848/49 egyik célja a hasonló gondolkodású, azonos nyelvet beszélő emberek csoportjának összefogása, a nemzet létrehozása és megerősítése.
Ezért örökérvényű a mondás - „Si tacuisses, philosophus mansisses” – azaz ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!
Megosztás
