Advent negyedik vasárnapja

Közel már az ünnep. Ma, vasárnap a negyedik gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún.

Körbeért a láng, elmúlik a sötétség és Krisztus eljön közénk.

Az első gyertya meggyújtásakor végiggondolhattuk, hogy Isten annyira szeret minket, hogy már jóval a születésünk előtt gondja volt ránk. A második gyertya arra emlékeztetett minket, ahogy az angyal hírül adta Máriának, majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten fiát, Jézust. A harmadik héten, amikor felgyulladtak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhattunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindannyiunknak. Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe jut a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása.

A karácsony a miénk, mindannyiunk ünnepe. Jézus születése, magunk megújulása, önmagunk hite és mások szeretete.

Megérkezik az ünnep. A karácsony a negyedik gyertya lángjával az ajtóban áll. Régi szokásaink szerint lassan és biztosan készülünk a Megváltó születésére.

„És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.

És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?

És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…

Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. „

Reményik Sándor: Karácsony

Mindannyian a szívünket adjuk, egymásnak, magunknak, közösségünknek és az Úrnak, mert csendben kell lenni, örülni annak, hogy megtartott az Úr bennünket. A karácsony üzenete mindenkihez szól. A negyedik adventi gyertya lángja az összes többivel beragyogja otthonunkat. Fényt, reményt ad, hogy megújuljunk és tiszta szívvel várjuk Jézus születését.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon