A nemzetnek legyen önbizalma – A szerbség értékeli a büszkeséget – Orbán Viktor szerbiai respektje

Budapesten készült interjú Pásztor Istvánnal

Február 9-én, Budapesten  egész napos közös kormányülést tartott a magyar és a szerb kabinet. Pásztor István, a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnökeként és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjeként is tevékeny szerepet játszott a már negyedik alkalommal megszervezett bilaterális csúcstalálkozó létrejöttében. A hirado.hu-nak adott exkluzív interjújában az előzmények kapcsán szó esett a szerbség jövőképéről és a magyarokhoz fűződő viszonyrendszerről.

  • Érezhetően egyre szorosabb a magyar-szerb viszony. Röviden hogyan tudná összefoglalni, hol tart jelenleg a két nép kapcsolata?

– A magyar-szerb viszony figyelembevételével azt gondolom, azt lehet megállapítani, valószínűsíteni és nyugodt lelkiismerettel kimondani: szerintem Magyarországnak jelen pillanatban nincsen szomszédja, amellyel kiegyensúlyozottabb lenne a viszonyrendszere, mint Szerbiával. Azt is nyugodt lélekkel leszögezhetem, hogy Szerbiára ugyanez érvényes Magyarország vonatkozásában. Ennek ténye, ez a helyzet mindannyiunknak nagyon-nagyon jó, hovatovább azt vallom, mert ez az igazság, hogy ettől talán már önmagunknak sem tudnánk kedvezőbb helyzetet kitalálni.

  • Miben nyilvánul meg mindez?

– Leesett rólunk a nyomás. Szerb részről manapság már nem biztonsági kockázatként tekintenek ránk, délvidéki magyarokra, ahogy azt korábban – évtizedek hosszú során át – megszokhattuk, sajnos.

Ki ne emlékezne rá: Belgrádban az akkori szerb politikai elit hangadói úgy éltek meg bennünket, mint problémahalmazt. Ilyen vagy olyan mértékben, így vagy úgy, de mindig azt éreztették velünk, hogy csupán másodrangú, megtűrt kisebbség vagyunk a saját szülőföldünkön.

Most inkább azt látom, megbecsültek vagyunk, nem éri a magyar közösséget sem sérelem, sem bántás, respektálnak bennünket.

Ez mindenféleképpen az otthoni teljesítményen, az otthoni politikai viszonyokon túlmenően, vagyis az otthoni emberek viszonyulásán túlmenően egészen biztos annak is betudható, hogy az utóbbi hat-hét évben a két ország közötti viszony kölcsönös megelégedésünkre ilyen módon alakult, ahogy.

  •  Ezek a csúcstalálkozók is hozzájárultak ahhoz, hogy másként tekintsen a magyarságra Belgrád?

– Most, pénteken (az interjú február 8-án készült)  már a negyedik közös kormányülés kerül megrendezésre itt Budapesten. Azt látom, hogy mivel az összes eddigi közös kabinetülésen résztvevője voltam – mi több, akkor is ott voltam, amikor ennek az együttes kabinetülésnek az ötlete fölmerült – tehát a folyamat részeseként rálátásom van arra, ahogy halad az idő, ahogy rendszeresen egymást követik a közös ülések, egyre jobban megismerjük egymást mind határozottabban körvonalazódnak a jövőnk képei. Elmélyülőben vannak ezek a folyamatok.

  •  Látványos volt eddig minden együttes kormányülés. Sikerül-e eredményeket felmutatni?

– Az eredmények kézzel foghatóak. Ez akkor is így van, ha az együttes kormányülések protokolljellege tagadhatatlan, tehát bizonyos fokig mutatványjellegűek, mert végső soron a diplomácia valahol mutatvány is, gesztusoknak a sora. Ilyenkor mindig fölmerül az emberben, vajon lesz-e tartalom mögötte? Viszont az, ami nagyon értékes mindebben, és amit most látok: sok tartalom van. Egyrészről azoknak a kérdéseknek a tekintetében tudom ezt mondani, amikkel kapcsolatban, a pénteki napon aláírásra kerülnek a megállapodások. Ezekről a közvélemény a tanácskozás befejezésével tájékoztatva lesz. Másfelől ezeken a bilaterális beszélgetéseken fölvetődnek olyan kérdések, amiket az egyik vagy a másik fél végiggondolási szándékkal az asztalra rak, azzal a szándékkal, hogy a legközelebbi közös kormányülésen azokról megállapodás születhessék.

Már most is kitűnik, hogy a jelen felállásban is vannak reálisan megvalósítható, valódi tartalommal megtöltött célkitűzések. Igazolják ennek a folyamatnak a létjogosultságát, hasznosságát.

Ettől csak az a biztatóbb, hogy folyton fölmerülnek újabb és még újabb témák, ötletek, javaslatok. Ezek egy része kisebbségi kérdéseket érint, és vannak olyan programpontok, általános dolgok, amelyek a régió összes polgárát érintik, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Ám ha úgy vesszük, az ami mindenkit érdekel egyben kisebbségi kérdés is, ugyanis a bennünket foglalkoztató kérdéseknek azt nem lehet egy szélesebb kontextus nélkül értelmezni, kezelni.

  • Diplomáciai nagyüzem van Belgrádban. Most Budapest, majd Zágráb a szerb politika terepe.

– Ami Vučić jövő héten (az interjú február 8-án készült) esedékes zágrábi útját illeti, nem árt előtte megjegyezni, hogy a jelenlegi szerb elnöknek, Aleksandar Vučićnak elévülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen érdemei voltak, vannak ennek a szerb-magyar viszonyrendszernek a létrejöttében és alakításában. Kiemelten fontos szerepe volt abban, hogy bizonyos pillanatokban, amikor bátor döntéseket kellett hoznia, például a nyitottság kérdésének a vonatkozásában, az elfogadást, a kooperációt illetően, Vučić elnök rendre jó, számunkra, magyarok számára kedvező döntéseket hozott. Ez annak tudható be, hogy a politika azért valahol emberi kapcsolat is. Orbán Viktor miniszterelnök úr és a szerb elnök között sikerült kialakulnia egy olyan fluidumnak, kialakult egy olyan baráti viszony, ami előre vitte a dolgokat. Attól függetlenül, hogy már nem Vučič a kormányfő, hanem Brnabić asszony, azt tapasztalom, hogy nincs törés a szerb-magyar kapcsolatokban, köszönhetően többek között a már említett emberi kapcsolatoknak. Szerintem ez így teljes mértékben rendben van. Vučić emberi arcát láttatja, hogy a közismerten sok mindennel terhelt horvát-szerb viszony ellenére is felvállalta, hogy Zágrábbal tisztázzák a vitáikat.

  • A szerb politikai elit mellett az átlagos szerb miként tekint a magyarokra, Magyarországra?

Nagyon respektálja. És ez itt nem egy hosszú időre visszanyúló történet. Az utóbbi időben – ki ne látná? – jelentős változás állt be Magyarország és ezen belül elsősorban a magyar miniszterelnök megítélése kapcsán. Ez részben a már említett az országok közötti jó viszony miatt van, részben Magyarország teljesítménye miatt. A hétköznapi embereket illetően: egyrészről az átlagos szerb állampolgár, a szerbiai közvélemény sok mindent lát, tapasztal, sokat tud Magyarországról.

Rengetegen járnak át a határon különféle ügyek miatt. Bevásárlás, utazás, gyógyfürdőzés, üzleti ügyek miatt jönnek Magyarországra. Tájékozódnak, és látják, milyen ütemben fejlődik Magyarország, hol tartanak a magyarok.

Másrészről a szerbség egy olyan karakterű nép, aki fölnéz és megbecsüli azokat, akikben van kurázsi. A szerbek azokat szeretik, akik ha kell, erőt mutatnak fel. A gyöngékkel a szerb nem foglalkozik. Akiben van akarat, elszántság és tartás, azt viszont respektálja a szerbség.

Ilyen vonatkozásban a magyar miniszterelnöknek nem kellett „nagyot domborítania”, adta magát és Szerbiában az emberek túlnyomó többsége Orbán Viktor vállalását, megnyilvánulásait szimpátiával fogadják.

  •  Büszke magyar, büszke szerb? Megférünk egymás mellett?

A magyar nemzeti érdekképviselet gondolkodásában, felfogásában nem áll messze a szerb nemzeti érdekképviselet által megfogalmazott törekvésektől. A szerbség értékeli a büszkeséget. Ha egy nemzetnek arca, önbizalma van.

Én még emlékszem rá, a közelmúltban is, öt évvel, vagy tíz évvel ezelőtt: messze nem ilyen kedvező volt a megítélésünk.

Ahogy a környező szomszédjaikat, a bolgárokat, a románokat, az albánokat hajlamosak voltak lenézni, lekezelően viszonyultak hozzájuk, úgy a magyarság iránt is volt egyfajta öntelt, fölényeskedő hozzáállás.

Mára mindez a múlté. Köszönhető mindez a jelenlegi magyar vezetésnek és a megújult budapesti nemzetpolitikának. A nagyobb hatalmakkal való szembefordulás, a nemzeti érdekek megvédése, mindenek felett valósága tudniillik nem áll messze a szerb emberek gondolkodásától. Éppen emiatt Magyarországnak és személy szerint Orbán Viktornak Szerbiában hallatlanul nagy tekintélye, nagy respektje van.

(Forrás: hirado.hu/KIFO)

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon