Boldizsár Kornél 43 éves adai vállalkozó, akit legtöbben az egyedi mintázatú kötött pulóvereket gyártó cége alapján ismernek, azonban néhány éve az általa kialakított és életre keltett Lovasvölgy kapcsán is az ő neve jut mindenki eszébe. A lovasíjászatot ő ismertette meg az adai fiatalokkal és egy olyan dolgot teremtett meg, ami nemcsak Adán és Vajdaságban, de Szerbiában is egyedülálló. Ezzel kapcsolatban kerestem fel őt egy interjú erejéig, melyre a Lovasvölgy udvarában került sor, kellemes környezetben.
- Mikortól datálódik a Lovasvölgy története?
A lovasvölgy története 8 éve indult, tehát 35 éves koromban. Úgy értékeltem és gondoltam, hogy cégvezetőként nemcsak a cég a világ közepe, annak nincs értelme, hogy reggeltől estig csak dolgozunk és a pénzt hajhásszuk. Egy olyan érzés fogalmazódott meg bennem, hogy szükség lesz a stresszlevezetésre, és szerettem volna valamit, ami többet ér számomra, mint maga a cég.
Elmondhatom, hogy maga a Lovasvölgy azért jött létre, hogy tudjak lovasíjászkodni.
A lovasíjászatról még régen olvastam egy könyvet, amely nagyon megfogott engem, illetve egy fényképet is láttam Kassai Lajosról, aki egy íjat feszít egy vágtató ló hátán.
Kassai Lajos volt az a személy, aki a tanítómesterem lett, hozzá jártam edzésekre, tőle tanultam meg azokat a dolgokat, amiket jelenleg tudok.
Az első lovat a testvéremtől kaptam, próbálkoztam vele, hogy magam elsajátítom a lovaglást, de végül úgy döntöttem, hogy el kell járnom órákra. Ezután Kaposmérőre jártam minden héten 2-szer, maga az út négy és fél óráig tartott egy irányban. Valójában a kaposmérői 15-17 hektáros terület Magyarország lovasíjász központja. Arról már hallottam, hogy Lajosnál mindig is magas szintű képzés folyt a korábbiakban is. Nagyjából egy évig jártam hozzá kitartóan és elszántan, miközben itthon is edzegettem közben.
Kezdetben az adai lóversenypályánál edzettem, de az ottani lovasok nem nézték jó szemmel, mivel sok esetben a nyílvesszők kirepültek a pályára, ahol ők is ügettek, és ezáltal fenyegetve érezték magukat, veszélyesnek tartották.
Bevallom rengeteget estem az elejében, nagyon nehéz volt a kezdet, hiszen 35 éves koromban kezdtem a lovaglást, előtte semmilyen kötődésem nem volt a lovakhoz. Ahogy így itthon magam edzegettem, ez kiderült mások számára is. Az sosem volt tervben, hogy valaha is gyerekeket fogok tanítani lovasíjászatra.
Nekem nincs gyermekem, nem is tartottam magamat olyan személynek, aki tud a gyerekekkel bánni. Ennek ellnére egy kisfiú, Dániel is hallott a lovasíjászkodásról és megkérdezte, hogy edzeném-e őt. Mondtam neki, hogy természetesen vállalom, azonban azt is tudattam vele, hogy még én sem vagyok profi, és nem vagyok olyan szinten, hogy teljesen meg tudjak neki tanítani mindent. Számára ez nem volt gond és az alapoktól kezdtük vele az edzéseket. Mellette barantázott, és amikor volt ideje akkor jött hozzám edzeni. Dani továbbmesélte a barantás fiúknak, és idővel már azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek, és így folytak bele észrevétlenül az életembe a gyerekek.
A kezdeti edzések a lóversenypályán voltak megtartva, ám egy idő után szűkössé vált a helyszín. Mivel már korábban is tervben volt, hogy elköltözöm Adáról, folyamatosan keresgéltem és nézegettem a dombos területeket Vajdaság szerte, mégpedig azon oknál fogva mivel a domb megfogja a nyílvesszőket. Sajnos, nem sikerült találnom. Egy alkalommal egyik munkatársammal beszélgettem, aki ajánlotta, hogy nézzek meg egy házat, amely a kompjárás felé van és eladó. Úgy döntöttem, megnézem a területet, de már az első látásta tudtam, hogy nekem kell ez a terület. Másfél év alatt, három részletben fizettem ki a házat. Ez akkor egy 110 éves ház volt, szerencsére gyönyörűen fel lehetett újítani, meghagytam a régi falakat, csak hozzáépítés történt fából. Ezután elkezdtük kialakítani a lenti udvari részt is.
Tisztában voltam vele, hogy ha már megengedhetem magamnak ezt a hatalmas udvart, amely egy személy számára nagy, akkor miért ne osztanám meg a gyerekekkel, akik szívesen edzenének itt.
Délutánonként szántam rá időt a gyerekek edzésére. Később már jöttek és csatlakoztak lányok is, és akkor már volt olyan edzés, amelyen 35-en voltak összesen. Természetesen ezek az edzések ingyenesek voltak, nem kértem pénzt. Viszont úgy éreztem, ez így nem teljesen lesz jó, mivel a szülők egyfajta gyermekmegőrzőnek használják majd a Lovasvölgyet, ha így folytatódnak az ingyenes edzések. Emiatt egy kisebb összeget szedtem be tőlük, melyet aztán egy játszótér kiépítettésére fordítottam a számukra. Emelett mindig is úgy vélekedtem, hogy a Lovasvölgy egy önfenntartó egység kell, hogy legyen. A lovak fél ridegtartásban vannak, ami azt jelenti, hogy a napjuk nagy részét legelőn töltik, és van, hogy napokig be sincsenek csukva.
A gyerekek esetében kitaláltam az idő alapú elszámolást, ami annyit tesz, hogy egy órás edzésért egy óra munkát kérek tőlük, ami bármi lehet, ami a Lovasvölggyel és a lovak rendezésével kapcsolatos.
A lovasíjász edzések minden szombaton 9-től 13 óráig vannak. Használják a lovakat, területet, cserébe másik napokon pedig még kisebb gyerekeket lovagoltatnak.
Emellett nyitottunk egy civil szervezetet, amelyhez beérkező pénzből nyári táborokat szervezünk.
Nyílt napokat is szoktunk szervezni, és legnagyobb örömömre volt olyan alkalom amikor több mint 300 ember fordult meg egy nap alatt. Ezekre a napokra tervezek egy becsületkasszás ételosztást is, tehát főzünk egy kaját, és aki kér belőle annak szívesen adunk, cserébe pedig eldöntheti, hogy ad-e érte pénzt. Természetesen ezekre a nyílt napokra sincs belépő, hanem adománydoboz van kirakva, amelyben a lovak takarmányozására gyűjtünk pénzt. Ezen a nyílt napon bemutatjuk, hogy a gyerekek mit tanultak, bemutajuk a lovasíjászat alapjait, elmesélem nekik a lovasíjászat történetét.
(folytatjuk)
Megosztás
