Amikor a Szent Liga hadai (lengyel-osztrák-német hadsereg) a Bécs melletti Kahlenberg hegyén 1683. szeptember 12-én megsemmisítő vereséget mértek a Kara Musztafa nagyvezír vezényelte oszmán haderőre, a győzelmen felbuzdulva s egyfajta fricskaként a legyőzöttek felé, a bécsi pékek félhold alakú kiflit készítettek, mely később elterjedt Franciaországban is, s ma croissant-ként ismerjük.
A valamikor a kereszténység egyik védőbástyájaként, sőt a katolicizmus egyik fellegváraként is ismert városban a híres törökverő csata óta nagy fordulatot vettek a dolgok. Olyannyira, hogy ebben az európai nagyvárosban számomra megdöbbentő módon (gondolom, sokak vannak így ezzel) tavaly a katolikus vallású gyermekeknél több muszlim vallású diák íratkozott be az általános iskolába. Mi lehet ennek az oka? Nyilvánvaló: az EU családpolitikája. Ha létezik ilyen egyáltalán! Persze, hogy nem létezik, hanem a bevándorlópárti gondolkodást szeretnék rákényszeríteni minden tagállamra.
Magyarország Alaptörvénye kimondja: ,,Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
Mondanom sem kell, hogy a fent idézett rendelkezés finoman fogalmazva nem nyerte el az EU illetékeseinek tetszését, ugyanúgy, ahogyan az Alaptörvény azon része sem, amely kimondja, hogy Magyarország keresztény értékrenden alapuló ország. Sokat lehetne beszélni arról, hogy milyen konkrét elképzelésekkel és támogatási rendszerekkel erősíti Magyarország Kormánya a magyar családokat, hiszen nap mint nap látjuk, tapasztaljuk, sőt, kedvezményezettjei vagyunk mindezeknek.
Ám ami aggasztó, az az, hogy az EU szintjén ezeket az intézkedéseket nem észlelünk. Pontosabban látjuk, tapasztaljuk hogy vannak intézkedések, de milyenek? Sajnos ezen a téren is kirívó módon van jelen (mint sok más kérdés kapcsán is) az EU kettős mércéje: a hagyományos családi értékrend elhagyására buzdítás (ezen vajon miért lepődünk meg, hiszen az európai vezetők egy része számára a hagyományos értelemben vett családi környezet semmit nem jelent) mellett egyre nagyobb méretet öltő bevándorlók családegyesítése – ez ma a a valóság, ez ma az EU családpolitikája.
Mondjuk el azt is, amit egyébként mindenki tud, ám még mindig túlságosan kevesen mondják ki: a bevándorlók felettébb érdekes módon nem a saját kulturális és vallási közegükbe menekülnek, hanem idegen kontinensre, ahol képtelenek a beilleszkedésre, sőt eszük ágában sincs a szocializáció bármely formája! Ilyen hozzáállás mellett nem kell csodálkozni azon, hogy Európa nagyvárosaiban no-go zónák alakultak ki, hogy rtörténnek terrortámadások, robbantások, hogy bevándorlók közterületeken erőszakolnak meg nőket (ezekről az eseményekről a ,,független" nyugat-európai sajtó sokáig nem a is tudósíthatott).
S amíg Brüsszelben az EU kiemelkedő partnereként fogadják Soros Györgyöt (bizonyára minden óhaját teljesítve), amíg a bevándorláspárti politika lesz a meghatározó s a migrációt kiváltó okokat nem keletkezési helyükön orvosolják, addig ne reménykedjünk abban, hogy az európai városokban uralkodó helyzet bármit is változni fog, s ne lepődjünk meg azon, hogy „a croissant városában” több muszlim diák jár iskolába, mint katolikus.
Megosztás
