,,Véletlen vagy tendencia"?

Reagálás kizárólag a cikkben használt adatok alapján

Pixabay

                                                                                                               Farkast felütve

 

A Hét Napban megjelent egy oknyomozó írás „Véletlen vagy tendencia” címmel, mely a Vajdaságba érkező magyarországi támogatásokat boncolgatja. A szerző egy felütéssel indít, amelyben megszólaltat 3 civilt, akik 2015-ben nem voltak megelégedve a pályázati eredményükkel. Mindhárman abbéli gyanújukat fogalmazzák meg, hogy a VMSZ osztja a magyar pályázati pénzeket, de legalábbis befolyásolják a folyamatokat.

A pályáztatás az ötletek, tervek, projektek versenyeztetése, teljesen normális, ha valaki nem kap minden évben támogatást.

Felmerülhet viszont a kérdés, hogy ha 3 VMDK-hoz vagy DP-hez köthető, sikeresen pályázó magyar civilt kérdez meg találomra a szerző, akkor nem is indul oknyomozás?(Vagy a cikkhez lettek válogatva az alanyok?)

                             

                                                                                                                A kutatás lényege 

 

2015-ben Magyarországról összesen 454 millió forint érkezett a Vajdaságba. A szerző vette a 300 legtöbb pénzt nyert jogi személyt és megnézte, hogy a jogi képviselője 2008 óta szerepelt-e a VMSZ bármely szintű listáján. 

Két dolog nem világos: Miért nem az összes támogatott lett vizsgálva, valamint miért nem lett végignézve, hogy a jogi képviselők, ha nem szerepeltek a VMSZ listáján, akkor szerepeltek-e a VMDK, a VMDP, a MEP, a DP vagy a Liga színeiben? Színesebb lenne a táblázat, az biztos.

A kutatás kitér még arra is, hogy a jogi képviselő hozzátartozója VMSZ induló volt-e vagy sem, ugyanakkor nem definiálja a hozzátartozó fogalmát.

Ezek szerint, ha valakinek az apja, felesége, testvére indult 2008 óta a VMSZ, VMDK, MEP, MRM színeiben, akkor, amennyiben az egyesülete támogatáshoz jut, az aggályos? Ja, nem, csak ha VMSZ-es a kedves rokon.

                               

                                                                                                                    Hibaszázalék

 

„A háromszáz pályázat benyújtói között 32%-ban szerepelnek VMSZ-es választási listán előforduló személyek.” – hangzik el az első állítás, pontatlanul. 300 nyertes projektről van szó vagy pedig 300 jogi személy pályázott különböző számú beadvánnyal?

„Összegben kifejezve ez a 454 millió forint értékű támogatásból legalább 288 millió forint, mely a VMSZ-hez köthető civil szervezetekhez vándorol. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a pályázók nagyobb hányadának, 68%-ának, vagyis a függetleneknek csak a fennmaradó egyharmad, azaz 165 millió forint jut.”

Ha elosszuk a 288 millió forintot 454 millióval és beszorozzuk százzal, akkor megkapjuk, hogy a 68% az valójában 63,4%, kerekítve 63%. Nem tűnik különbségnek az az 5%, ami 22,8 millió forint, 310-es euróval számolva több, mint 73.000,00 euró. A 2016-os a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság etnikai közösségeknek kiírt pályázatán a magyar nemzeti közösségnek 4,65 millió dinár lett kiírva, ami 122 dináros euró mellett több, mint 38.000,00 euró.

Megállapítható tehát, hogy egy matematikai huszárvágással az idei tartományi kiírás majdnem kétszeresét kitévő összeget a szerző behúzta a VMSZ-hez. Csak nem értem, miért… 

Na, de menjünk tovább, van itt nagyobb baj, mint az, hogy kevés fényt kapott a napelemes digitron.

 

                                                                                                                     EMeNTé a francba

 

A másik nagy baki, hogy belekerült az MNT. Ugyanis az MNT se nem civil, se nem alapítvány. 

A különbség azért fontos, mert ha a szomszéd néni és két barátnője, akik fantasztikusan kötnek-horgolnak-hímeznek, összedobnak a nyugdíjukból 2-2.000,00 (kb 5.000.00 az alapítás + 1.000,00 a pecsét) dinárt, akkor alapíthatnak egy egyesületet, és az vezeti közülük, amelyiküknek erre az unokák mellett a legtöbb ideje van, vagy akinek az unokája megírja a pályázatot, vagy akinek ehhez egyszerűen a legtöbb kedve van.

Az MNT vezetését pedig demokratikus választásokon a vajdasági magyarok választják meg maguknak. Tehát tegnap Korhecz, ma Hajnal, holnap pedig majd a választók (a most elégedetlen pályázók is) választják meg. És olyan lesz, amilyennek megválasztják, és az vezeti, aki a választásokon győz. Ennek a neve a képviseleti demokrácia meg a szabad választás.

Azt sem szabad kifelejteni, hogy az MNT Szerbiában költségvetési szerv, így részesül a szerb állami költségvetésből. Az intézményt nem lehet bekategorizálni, de mivel költségvetési szerv, kis túlzással definiálható állami intézményként. Az MNT egyben a vajdasági magyar közösség önkormányzataként is meghatározható, logikus, hogy Magyarország jelentős pénzügyi támogatását élvezi pont az elszámoltathatósága és transzparens működése miatt, lévén, hogy mind a két állam felé elszámolási kötelezettsége van.

Tehát összehasonlítani az MNT kapott forrásait egy szerémségi magyar művelődési egyesülettel körülbelül olyan, mintha megvádolnánk a magyar államot, hogy miért kap sokszorosan több EU-s pénzt, mint a csorvási fúvószenekar.

Az MNT 2015. évi költségvetése 544 millió dinár, ami 1,382 milliárd forint.

A vizsgált 454 millió forinthoz hozzáadjuk az MNT 1,382 milliárdos teljes éves költségvetését, de kivonjuk belőle a szerző által már odaszámolt 100 milliót, így megkapjuk, hogy oktatásra és kultúrára a vajdasági magyar közösség kb.1,736 milliárd forintot kapott.

Tehát ha az összes támogatásból megnézzük a szerző által (nem túl szerencsés módon) definiált VMSZ közeli civileket, akkor kijön, hogy 10,8 %-át kapták az magyarországi támogatásnak. Az MNT és a „független” civilek pedig a maradék 89,2 %-ot.

Így lesz tehát a beharangozott 68-ból először csak 63, tovább olvasva 41, utánajárva pedig 10 % százalék.

                                                                                      

                                                                                                                        Program

 

Ez a legnagyobb problémája az elemzésnek. Ha kizárólag normatív támogatást vizsgálna a szerző, tehát csak olyan pályázatokat, amelyek fenntartási, rezsi jellegű költségeket céloznak meg, már akkor is gond lenne összehasonlítani azt, hogy 30.000,00 dinárért melyik tánccsoport hány fellépést szervez meg. De így, hogy a támogatás nagy része projektekre ment, indikátorok nélkül ez lehetetlen.

Ugyanis, hogyan lehet összehasonlítani, hogy melyik jogi személy, mennyi pénzért, mit csinál? Csakis a projekt-szintű indikátorokkal, mint például hány ember, végső felhasználó élvezte a projekt hatását nézőként, olvasóként, bulizóként, stb.

Nem lehet összehasonlítani egy Tanyaszínházat, ami évente 15.000 nézőhöz jut el egy szórványban lévő művelődési egyesület munkásságával, amivel évente 150-en találkoznak  Arról nem is beszélve, hogy ezekben a közösségekben a két-három aktív ember civil, politikus, helytörténész, rendezvényszervező és helyi közösségi tag egyszerre. És munkájuk a szórványmagyarság szempontjából fontosabb minden, a szerző fejében megforduló és fontosnak tartott kortárs rendezvénytől és fesztiváltól. Még akkor is, ha a politikus és a helyi közösségi tag, mondjuk, VMSZ-es vagy bármely más, nem vizsgált párt tagja.

Mindenki számára fontos az átlátható finanszírozás: donátornak, pályázónak, és ami a legfontosabb: a célcsoportnak. Az, hogy a donátor által jóváhagyott, a pályázatban megfogalmazott mérhető célokat és aktivitásokat a nyertes rendesen végigcsinálja a projekt keretein belül, az végfelhasználót érinti a legjobban egy jó konferencia, néptánc tábor, fesztivál vagy kiállítás formájában. 

Ez még fontosabb is lenne, mint szín szerint csoportosítgatni az egyesületeket. Na, de ez egy másik kérdés, ezzel sincsen semmi baj, csak akkor csináljuk meg böcsülettel.

Ne csak 300-as mintával, hanem vizsgáljuk végig az összes politikai formációt, hogy közöttük hány civil vezető van és akkor azt is grafikonon.

Ne csak részadatokkal dolgozzunk, megkérdőjelezhető metodológiával, mert a cikk így pont az oknyomozói mivoltát veszíti el: az objektív tájékoztatás helyett gondosan megválogatott riportalanyokkal, pontatlan matematikával és rosszul felállított vizsgált halmazzal egyszerűen rossz végeredményt kapunk, ami ráadásul  felér egy Virágnyelven sejtetett komoly politikai csúsztatással.

Remélem, ez csak véletlen és nem lesz tendencia.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon