Döbbenten olvasom, hogy nyugaton milyen kríziseken megy át az egyház a nagy fejlett országokban. Napi szinten csuknak be rendházakat, plébániákat adnak ki menekült családoknak, közben valami reformról beszélnek, úgy, hogy szerzeteseket küldenek haza, mert már nem fizetődik ki rendházakat, kolostorokat fenntartani. Civilek, laikusok vezetnek püspökségeket, plébániákat, már ahol még nem adták el a templomokat, papok sorsáról döntenek közgazdászok, jobbik esetben pasztorál asszisztens nők, nős diakónusok, akik, ha nem tartják jövedelmezőnek egy-egy plébánia működtetését, templomfenntartását, könnyen bontásra ítélik, vagy a helyi üzletembereknek adják el kultúrközpontok kialakítására, menekült családoknak, ami igen tipikus jelenség lett az elmúlt években. A müncheni egyházmegyében több plébánost felszólítottak, hogy menjen albérletbe, mert olcsóbb fenntartani egy kisebb lakást, a plébániát meg menekült családoknak adták ki! Azok a papok, akik meg ellenálltak, felmondást kaptak, még ha paphiány is van, mert úgy is jönnek a civilek. Közben a német püspöki kar arról beszél, hogy reformokra lenne szükség. A plébániák összevonása, több civil bevonása a pasztorális munkába, cölibátust újraértelmezése, meleg kapcsolatok megáldása, a nők pappá szentelésének követelése, mert ellenkező esetben egyenesen a nemek egyenjogúsága elleni bűnnek tartják. Egyenes út az egyház deszakralizáláshoz, szekularizálásához. Közben a családokról szó sem esik! Amiről még II. Szent János Pál pápa azt mondta, hogy Európában nem az egyház van krízisben, hanem a családok, és ha ebben nem lesz képes Európa megújulni, akkor könnyen a római birodalom sorsára juthat, a 476-os bukásra, pusztulásra. Olyan papjaik, híveik vannak Európának, amilyen családjaik vannak, amilyen generációt neveltek maguknak. Visszanyal a fagyi!
Örülök akkor, ha józan gondolkodású papok, püspökök nyilatkozatát olvasom. Örülök akkor, ha a megoldásokat kereső politikai erők együtt gondolkodnak a helyi egyházakkal. Könnyen vádolhatnak politikai részrehajlással, de komolyan gondolom és támogatom azokat a politikai és egyházi irányvonalakat, akik nem a szarva között keresik a tehénnek a tőgyét.
Varga László kaposvári megyéspüspök beszélt nem is olyan régen egy szellemi harcról, ami Európában dúl. Nem értem, hogy az egyház nagy nyugati vezetői ezt miért nem látják? Összefoglalóan érdemes kiemelni néhány gondolatát a kaposvári főpásztornak.
Háború van, szellemi harc Európában (is). Nemcsak háború van, hanem szellemi harc. A háborút kirobbantók legnagyobb hadművelete jelenleg nem fegyverekkel történik. Főleg a népek, a kultúrák, a vallások összekeverése láthatatlan, de annál hatékonyabb irányítással. A háborút irányítók példaképe, még ha nem is vallják be a gonosz, aki a Bilbiában a Diabolosz, a Szétdobáló. Így az igazi ellenség nem valamilyen nép, nem emberi lények, hanem szellemi lény, a Gonosz, akiről Jézus Krisztus kijelenti, hogy ő a hazugság fejedelme, aki gyilkos kezdetek óta. Ezért ez a háború egyben szellemi harc is, ami csak a vallások, világvallások összefogásával lesz megnyerhető.
A taktika mindenütt ugyanaz: relativizálni, viszonylagossá tenni mindenütt a jót és a rosszat, és ezt a háborút szakrális, vallási szintre emelni. Erre példa az Öböl-háború. Az I. Öböl-háborúban Bush Saddam Husseint, Saddam Hussein pedig Busht nevezte Sátánnak. Ettől kezdve minden erőszakos eszközt jogosnak látott mindkét fél. A Diabolos, a Szétdobáló bevált módszere káoszt teremteni az erkölcsi értékrend ellenében. Ehhez ki kellett iktatni Istent a történelemből, az alkotmányból, az oktatásból és a kultúrából. Külső tekintély, Isten, vallás, egyház ma már nem mondhatja meg az egyénnek, hogy mi a bűn és az erény. Mi a jó és mi a rossz. Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, amint azt is, hogy mit hajlandó elfogadni az intézményes vallások kínálatából. Ha nincs Isten, akkor az ember lép a helyébe. De az emberközpontú világ Isten nélkül embertelenné válik. Kiváló példa erre a francia forradalom jelszavainak az átalakulása: szabadságból szabadosság, egyenlőségből egyenlőtlen piaci verseny, a testvériségből pedig brutalitás lett.
A Diabolosz, a Szétdobáló káoszt és zűrzavart teremtett az élet minden területén. Harc folyik az élet ellen, a fogantatástól az élet befejezéséig. Az abortuszon át az eutanáziáig és a nemi identitás megkérdőjelezéséig. A múlt század legnagyobb forradalma a szexuális forradalom is ezt a világuralomra törekvő célt szolgálta. Következményei a pornográfia, az erőszak, a kábítószer, az AIDS terjedése, az abortusz törvénybe iktatása. Következménye nem a nők felszabadítása, amiért az ideológusai indították, hanem a szexuális rabszolgaság, a családok szétesése és a házasságtörés legalizálása lett. A legnagyobb győzelem ezen a téren társadalmi és médiatámogatottsággal a homoszexualitás egyenlővé tétele a heteroszexualitással. Nyugaton ma azok veszítik el az állásukat, sőt börtönbüntetést kapnak, akik nem hajlandók azt mondani egy meleg házasságra, hogy az egyenértékű egy férfi és egy nő házasságával. Azok, akik nem hajlandóak a férfit nőnek, a nőt pedig férfinak tekinteni.
Nagyon ki kell hangsúlyozni, hogy senkit nem lehet elítélni azok közül, akik az említett területeken érintve vannak. Nem egyes személyeket, nem a fiatalokat, hanem helyzeteket, társadalmi tüneteket értékelek és azt is csak teljesség igénye nélkül.
Szellemi harc van, ahol jobb fényt gyújtani, mint szidni a sötétséget. Egy jobb társadalom létrehozásához nem újabb tízparancsolatra van szükség, hanem az erkölcsi elvek társadalmi elfogadottságára és azok betartatására, politikai, gazdasági és a kulturális élet minden területén. El kell érni, hogy az igazságosság, az erény, az önfegyelem, a bölcsesség, a bátorság, a hűség, a becsületesség, a felelősség egyetemesen, társadalmi szinten elfogadottságnak örvendjen. Ugyanakkor az igazságtalanság, a gyűlölet, az erőszak, a butaság, a gyávaság, az árulás, a hazugság, a bujaság, a kapzsiság, és a felelőtlenség egyetemesen, társadalmi szinten el legyen ítélve. Magyarország ezen az úton megindult! A magyar püspöki kar is látja és támogatja az igazi megoldásokat szorgalmazó irányvonalakat. Össze kell fogni!
Peter Kraft Ökumenikus dzsihád című könyvében 10 pontban foglalja össze az erkölcs fontosságát. Jó megfontolni az alábbi szempontokat.
1. az erkölcs szükségszerű a társadalom fennmaradásához. Alternatívája a barbárság és a zűrzavar.
2. az erkölcs nem vallásilag, vagy politikailag, hanem egyetemesen kötelező.
3. az erkölcsösség az emberi természeten alapul. Nem ember által jött létre, nem változtatható. Az erkölcsöt nem feltalálják, mint a játékszabályokat, hanem felfedezik, mint a csillagokat.
4. az erkölcs felszabadító és nem elnyomó. Nem a ne igyál mérget törvény káros az egészségre, hanem a méreg.
5. az erkölcsösséghez erőfeszítés szükséges. Állandó küzdelem a bennünk és a közöttünk jelen lévő rossz, gonosz erők ellen.
6. az erkölcs olyan, mint az útitérkép. Értelme célt és irányt ad az életnek.
7. az erkölcs méltóságot és tartást ad az emberi lénynek. Azt parancsolja, hogy az embereket szeressük és a dolgokat használjuk. Nem pedig fordítva, a dolgokat szeressük és az embereket használjuk.
8. az erkölcsösség ésszerű és értelmes. Megkülönböztetjük a jót és a rosszat, de nem osztjuk fel az embereket, jókra és gonoszokra, mert az már diszkrimináció. Magasra értékeljük az emberi szabadságot, de nem birtokolhatjuk az emberi szabadságot igazság nélkül.
9. az erkölcs nem egyszerűen szabadságról és jogról szól, hanem kötelességekről és felelősségről.
10. az erkölcs nem jogi természetű, nem csupán törvények, hanem jellem is.
Ez a tíz pont, politikai téren azt is érinti, miként kerülhetik el a kormánypártok a bukás veszélyét akár itthon az idén, 2020-ban Szerbiában, akár Magyarországon 2022-ben. A következő választások nagy vizsgáján, annak ellenére, hogy eddig minden tárgyból 5-öst kapott a magyar kormány, ahogyan az össznemzeti összetartozásban a VMSZ is kimagasló eredménnyel vizsgázott: hiszen erősödik a gazdaság, nő az átlagbér, nő a nyugdíj, a családok támogatása egyedülálló, ahogyan megoldásokat keresnek és találnak is az itthon maradottak boldogulására. Európának példaértékű lehet Magyarország, a magyar nép példaértékű összefogása, de a szellemi harc következtében pont ez a legnagyobb hibája is. Nem könnyű a harc, szinte már háború, amit meg kell vívnunk!
Tegyünk meg mindent az igazi probléma rámutatására és fogjunk össze!
Megosztás
