Reagálás

Nincs is annál szebb, mint amikor az egyenes gerinccel felvértezett, az élete során végig az önös érdekét szem előtt tartó vulgárliberális újabb szabadelvű írását olvashatom – amelyben idősebb polgártársainkkal szemben fogalmaz meg újabb, pardont nem tűrő, gyűlölettől átitatott mondatokat, nemzeti összetartozásunk napja alkalmából. Ugyanakkor megvan annak is a maga visszafogott szépsége, amikor egy, írásából nyilvánvalóan magát értelmiséginek látó szerelő, aki a közösségi rendezvényeket messziről leköpi, gúnyolja és szapulja, nemzeti identitásának megőrzéséért tett igyekezete abban merül ki, hogy az esti sörözgetés mellett kutyájának odadobja a félig lerágott csirkecombot azzal, hogy nesze Bodri, zabálj te is. Barátai nincsenek, szeretője sincs. Még akkor sem lenne, ha buszt bérelne.

 

A vulgárliberálisok megnyilvánulásai már a kezdetekben átlépték a hagyományos értékek megbecsült határait. Miközben mások azért dolgoznak, küzdenek, hogy szülőföldjükön a vajdasági magyarok megtalálják a boldogulás lehetőségeit, hogy összetartó közösséggé kovácsolódjanak, megkerülhetetlen a szélsőséges liberálisok által erőszakosan sulykolt mondatok tömkelegének mantrázása, ahogyan azon társadalmi felelőtlenségük is, amivel egy alternatív, nem létező valóságba ringatnák a polgárokat.

 

Fáj vagy sem, de ezzel szembe kell nézni: a családi értékeket, a gyökereket nem feledő hajlandóságot alpári jártassággal tapossa el az infantokrata, nyitott, strandpapucsos balgaság. Ennek a mások által irányított, saját véleménnyel nem, de sorospénzzel rendelkező vulgaritásnak növekvő tendenciája van. Azokra pedig, akik határozatlanul álldogálnak az utcasarkon, határozottan csap le a billentyűzetet vadul csapkodók titkosított társasága.

 

A feje tetejére állt a világ: a közösségért semmit nem tevők, a mellüket döngetők és nemi szervüket vakargatókat látva, olvasva, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy azért akarják, hogy a szavazati jogunk IQ-függő legyen, hogy mi szerencsétlenek felfogjuk, hogy rájuk kell szavaznunk és nincs apelláta. Mivel ők sosem öregednek meg, és nem is ragaszkodnak görcsösen a hangjuk hallatásáért, még ha legtöbbször moslék is jön ki a szájukon, amit még a disznó sem kajál meg, így nyugodtan kérhetik, hogy az öregek ne szavazzanak. Minek is? Semmit nem köszönhetnek nekik, az ég világon semmit. Ők mindent maguktól értek el, sőt a világot is ők teremtették meg.

 

Valóban rendkívül egyszerű a történet: azok, akik életükben még köszönő viszonyban sem voltak a vajdasági magyar közösséggel, fülüket, farkukat behúzva iszkoltak haza, hogy hősiesen üssék a tasztatúrákat (lelkesedésük mára, bánatunkra, alábbhagyott), és még mindig úgy osztják az észt, mint Béci a 3.c-ben a tetűket, az szálljon magába és józan polgári ésszel, a magas IQ szintjén, gondolkodjon el azon, hogy miért is képtelen az önszerveződésre és igazából, miért is kevés ő ehhez.

 

Ha másért nem, hát kalandvágyból.

 

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon