„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
(Széchenyi István)
Széchenyitől idézett eme rövid és velős gondolat mindennél jobban tükrözi, körülírja és főképp kifejezi a vajdasági magyarság jelenének nem csak szellemi, hanem tényleges hétköznapi helyzetét is. Itt nem csak valami elcsépelt toposzra kell gondolnunk, ami rengetegszer elhangzott, s közben kiüresedett, megszürkült és erejét vesztett frázissá silányult.
Kiemelten közösségünk tekintetében tapasztalható, sőt kézzel fogható eredménye és sikeressége van annak, hogy a közelmúltban az összetartozás és az összefogás ténylegesen is működőképes volt és igazi eredményeket tudott indukálni. Emellett talán a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács egyik kiemelten fontos hitvallásaként is aposztrofálható. Eredményességének fundamentuma mindenekelőtt a Magyar Kormány által prioritásként megfogalmazott és kezelt nemzetpolitika, melynek sarkalatos pontja épp a magyar nemzet összetartása és összefogása államhatárokon átívelve. A rengeteg pozitív és gazdag hozadéka mellett, ki kell emelni az anyaországgal és ottani társadalmi és politikai szervezetekkel való történelmi csúcsot elért kapcsolatokat, a tömeges és kiemelten magas összegű gazdasági és kulturális támogatást. Az említett példákat nem elbagatellizálva, viszont az, ami talán a legnagyobb hozadéka mindennek összefogásnak, az nem megfogható, inkább erősen, legbelül érezhető. Ez nem más, mint az egy nemzethez való tartozás, az Én is Magyar vagyok! – érzés.
Ez nem csak a mögöttünk hagyott és elért célokra, eredményekre és történésekre érthető, hanem ez az a mozgatóerő, aminek a jövőnket kell, hogy meghatározza, ami mentén újabb és nemesebb célokat tudunk elérni, és amivel tudunk egyáltalán fejlődni. Mindehhez az erőt, a magyar Országgyűlés 18/2019 (VI.18) határozata jelenti, mely alapján a 2020-as évet, a szégyenletes trianoni békemű 100. évfordulójának fájdalmas emlékeként, a Nemzeti Összetartozás évének nyilvánította.
Esetünkben nem csak az anyaországi nemzettársainkkal kell összefognunk, hanem helyben, a városainkban, falvainkban és a szórvány kis közösségeinkben is mindannyiunknak, nekünk, délvidéki magyaroknak, hiszen csak így van igazán kilátásunk a megmaradásunkra és fejlődésünkre. Különösen fontos és kiemelendő a magyar érdekképviselet megtartása és annak bővítése, hiszen ez a jövőnknek és fiataljaink itthon tartásának kulcsa, valamint nélküle nem lenne pezsgő és élettel teli a magyar kultúra sem Vajdaságban. A kultúra maga a nép, az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető közös értékek és érdekek, nincsen kultúra.
Az összefogást nem elég csak a politikusoktól elvárni. Ahhoz, hogy további fejlődést hozzon a jövő, közösségünk széles összefogására is szükség van. Idősre és fiatalra, városira és vidékire, sőt azokra is, akik külföldön tanulnak, illetve külföldön vállaltak munkát. Csak mi együtt leszünk képesek megteremteni az egységes és prosperáló magyar képviselet alapját. Arról kell majd döntenünk, hogy a megosztottság útját akarjuk-e, vagy elindulunk azon az úton, amelyet az összefogás szüksége hívott életre, s ami az igazán járható út a holnap tekintetében.
A hétköznapi közmondással élve:
„Nem egymásra támaszkodni, hanem egymást támogatva kell előre menni.”
Megosztás
