„Nihil probat, qui nimium probat!” – azaz, semmit sem bizonyít az, aki nagyon is erőlködik!
Nemcsak az ókori római politikai és hétköznapi életben, hanem a jelen létünkben, sőt mindennapjainkban, ismét értelmét nyeri a fenti idézet, főként a sétálva hangoskodók, olykor populista szólamokkal teltdemagógiájában öltve testet.
Hétről-hétre, a szerdai korzózásokat figyelve s hallgatva, a kerengő társaság létszáma és a szélnek eresztett monológok értelmi tisztasága, erősen korrelál egymással…
Hogy hogyan? Egyszerűen!
Mindekettő erős csökkenést láttat!
A szokásos retorikai megszokások és közhelyek után, a szónokok erőltetve, sokszor az észszerűség határát súrolva próbálták vélt igazukat sulykolni.
S ekkor történt meg, hogy az erőlködés már-már paranoid, sőt abszurd jellegű megnyilvánulásokat szült, hiszen a felszólaló, élesnyelvű és lázadó Lélekgyógyász, erősen keverte, a társadalmi kihágásokat a politikai hibákkal, mondván a pénztárcák és a kerékpárok eltűnése, vagy épp a pénteki piaci nagyforgalom, csakis a poltikum hibája lehet…
Itt látszik az, hogy a politikát úgy mint a történelmet vagy a labdarúgást, sokan szeretnék mívelni, ezért így születnek aztán az igazán légbőlkapott, sőt már sokszor nevetséges félremagyarázások, ama dilettáns egyének jóvoltából.
S mindezt tetézve, a Főszervező a „Megállapodás a néppel” című összeállítmányt taglalva, újfent bizonyította az erőlködés és a nem meggondolás tényét.
Idézem: – „ A népet akarjuk szolgálni, nem a hatalmat gyakorolni!”
Ezen elejtett mondat, első olvasásra toposzként kíváló, viszont tudatosan korántsem állja meg a helyét, hiszen a hatalom gyakorlás - azaz a kormányzás - nem cél, hanem egy eszköz, amellyel lehet igazán a népért tenni és a népet szolgálni.
Ismét félrement...
Megosztás
