Nyár elejei demokrácia-bukfencek

A brit konzervatívok erőben és számbelileg is visszaestek az alsóházban, ám a Theresa May vezette csoportosulás továbbra is eltökélt; Emmanuel Macron francia köztársasági elnök A köztársaság lendületben (LREM) centrummozgalom vezetőjeként megszerezte a szavazatok elsöprő többségét a Francia Nemzetgyűlési választások első fordulójában; Ramush Haradinaj, francia kollégájához hasonlóan, ugyancsak alacsony szavazási kimeneteli arány mellett, de megnyerte a „rigómezei választási ütközetet”. Ezek azok az események, amelyek meghatározták az elmúlt napok politikai történéseit – legalábbis ami Európát illeti.

Churchill egyik beszédében mondta azt, hogyha minden kutyát megdobálsz, amelyik megugat, akkor nem jutsz messzire. Kijelentése óta is vannak olyanok, akik hallgatnak az öreg róka jótanácsára, és vannak, akik nem.

A britek „Teréz anyuja”, aki nem igazán karitatív szentként viselkedik, sokkal inkább pragmatikus konzervatívként, sajnos belement egy előrehozott választásba. Imbolygó programmal vitte véghez kampányát, oda-vissza lépegetett programígéretei között, nem volt képes célba juttatni a BREXIT körül megfogalmazott gondolatait/üzeneteit, visszautasította a televíziós vitákat és csak kisebb kampánygyűléseket tartott, emellett szónoki képességekkel sem túlzottan megáldott – fogalmaztak róla a hírügynökségi jelentések.

No, meg az öreg Churchill intelmeit sem követte! Igaz, elveszítették abszolút többségüket a konzervatívok a brit alsóházban, ám mégis az övék a legnagyobb frakció. A Konzervatív Párt a tervek szerint a legnagyobb észak-írországi lojalista erő, a DUP frakciójával együttműködve kormányoz majd a továbbiakban. Nyugaton a helyzet tehát változatlan.

Nyugaton a helyzet valóban változatlan?!? 

Macron frissen megválasztott és kinevezett köztársasági elnök egyedül nyerte meg a hétvégén lezajlott franciaországi nemzetgyűlési  választásokat, holott pártja listája hetven százalékban ismeretlen.

Új, többnyire ismeretlen, politikai múlttal nem rendelkező jelölteket indított, mégis elsöprő győzelmet aratott.

A mellette voksolókat vitte a lendület, igaz, a francia viszonyokhoz képest ezen az első fordulón az ötven százalék alatti arány alacsonynak számít.

Meglátjuk, a jövő hétvégétől hogyan kukorékol tovább a francia kiskakas... Ez alkalommal a Centrummozgalom bizonyult a legerősebbnek, a Jobbközép Köztársaságiak a második legnagyobb erő, akiket rögtön követ a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front.

A kies Balkánon a hétvégi „rigómezei csatározásban” sem érte el a szavazópolgárok kimeneteli aránya az 50%–ot.

Ironikusan azt is mondhatnánk, nem kis szerepe volt Szerbiának Haradinaj kampányában. A Ramush Haradinaj vezette koalíció nyerte meg a koszovói választást. A Koszovói Demokrata Párt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért és a Koszovói Kezdeményezés nevű pártok koalíciójának miniszterelnök-jelöltje vasárnap este bejelentette, hogy győzelmet aratott az előrehozott parlamenti választáson. Egyben utalt arra, ő lehet az új koszovói kormányfő.

Mi okozta az előző kormány vesztét és a rendkívüli választásokat? Az előrehozott választáshoz a kormány ellen beadott bizalmatlansági indítvány elfogadása vezetett. Az új vezetés első feladatai között viszont mindenképpen szerepelnie kell annak a kérdésnek, amely a kormány bukását okozta. Montenegróval 2015-ben kötött határegyezményt Koszovó, ezt azonban a parlament azóta sem cikkelyezte be. A megállapodás mintegy 8000 hektár koszovói földet juttatna Montenegrónak; ez a lépés azonban sok koszovói politikus számára elfogadhatatlan, ugyanakkor ez az egyetlen, még létező feltétele annak, hogy az Európai Unió eltörölje a koszovói állampolgárokkal szembeni vízumkényszerét. Isa Musztafa köztársasági elnök békekoalícióját még az ultranacionalista Önrendelkezés is megelőzte.

Az alacsony kimeneteli arány, az ultranacionalisták fellépése, valamint az Albániával való csatlakozást szorgalmazók előretörése mögött az egyre csalódottabb szavazópolgárt kell láttamozni, aki a helyben totyogást és téblábolást így „jutalmazza”. Az új „eredménnyel” tehát nem jut sem előrébb, sem hátrább a szerb-albán viszony...

Hogy mi ezekből a tanulság? Csak annyi, hogy a demokrácia drága, ugyanakkor egy tökéletlen és kiszámíthatatlan játék.

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon