Motiválatlan vakációzók

Itt a vakáció, mit kezdjenek magukkal a diákok?

Jól nézzünk körül!

Az életre vagy jól védett akváriumi létre neveljük a gyermekeinket?

Hagyjuk mi, szülők, hogy időben megmásszanak minden fát az utcán, együtt bandázzanak és vívják meg a saját gyermek csatáikat a saját falkájukon belül és -kívül?

A „jókora atyai pofon” ritkán csattan, a tanárok pedig még a lehetőségéről is le vannak tiltva.

Pedig a szülő az iskolától várja a tudáson túl még a nevelés kérdésének a megoldását is. Neki nincs rá ideje? Ha a gyerekére nincs, akkor mire van, vagy kire?

Gyakori az a trendi szülő, aki a gyereke szövetségese az iskolával és a tanárral szemben, pedig azzal  csak a gyereke jövőjét nullázza le és önsajnálatra, sikertelenségre ítéli magzatát.

Tudni kell, hogy kivel is vagyunk egy csapatban és merre van az ellenfél kapuja.

Egyre több az ambíció nélküli és a motiválatlan kisiskolás. Nincsen jövőképe és víziója, nem lelkesíti semmi és senki, a legfontosabb játéka a számítógép, barátja a tévé.

Az erkölcsi alapokat ezektől a médiumoktól kapja. Csoda, hogy csak a jogait kéri számon, a kötelezettségeket már nem tekinti rá nézve kötelezőnek.

Olvasom a gyerek fogalmazásokat a kedvenc időtöltésemről.

Olvasás, kirándulás, jó értelemben vett csapatba, közösségbe tartozás, csak szekundáris/terciális tevékenység a számítógép/tablett/mobilozás mellett. Könnyű és gyors sikerforrás a rajtuk folytatható játékok jellemzője, lehet bámulni a video megosztó csatornák harmadrangú kaland/horror/erotikus filmjeit, a videobloggerek olcsó kommentárjait és a közösségi csatornák lapos közösségpótló kínálatában beleveszni a virtuális világ cukormázába.

Ritka az a tanuló, aki nincs kikímélve minden fizikai munkától. „Kicsi még, nem tudja, nem bírja csinálni” – a jó szülői magyarázat. Ezzel a hozzáállással soha nem is fogja megtanulni. Ha egyszer neki kell átvenni a kapanyelet, kalapácsot, akkor mi lesz? Biztos, hogy áldani fogja bekalitkázó, ernyő tartó édesszüléit?

Amennyire nekünk, legalább annyira kellene a mai gyerekeknek is teret és lehetőséget adni a megtapasztalásra, kipróbálásra.

Sok dolognak csak az megpróbált/elvégzett munka alapján lesz valódi értéke.

Azok a dolgok, amelyekért maga dolgozott meg, egészen másként bírálja el attól kezdve a gyerek. Másként becsüli meg.

A nyaralás jár, az új bicikli úgyszintén, az új gyerekszobabútor és mobil telefon ugyancsak. A kötelességek és a feladatok számon vannak-e kérve mindezekért?

Ha egy gyereket nem az anyanyelvén iratnak iskolába, az olyan hátrányt jelent, amely behozhatatlan és helyrehozhatatlan.

Élvezzük a vakációt. Nem lehet mindenki zseni, szín ötös tanuló, mert mindenki másban jó. De a szülők és a pedagógusok is próbálják meg a legtöbbet kihozni minden diákból az év közben, most pedig tegyünk azért, hogy élménydús, vidám és közösségformáló nyara legyen a gyerekeinknek.

Ez a hosszú távú közösségi érdekünk is. Sőt feladatunk. Nézzük meg a nyári programkínálatot.

Megéri! Az MNT által támogatott szervezetek, az önkormányzataink és a cserkészek táborai várják a gyerekeket.

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon