Tiszamenti kisvárosunkban egy cselekvő emberre legalább két okos(tojás) jut, olyan, aki nem tesz mást, csak azt véleményezi, amit a másik megoldani próbál. Nálunk nem szokás számon kérni, hogy ezek a mindent jobban tudók mire alapozzák felsőbbrendűségüket, a közösségi hálón fitogtatott „megfellebbezhetetlen”, közösségi akaratnak kikiáltott okoskodásukat. A másik kifigurázása, véleményének és munkájának mindennapi pellengérre állítása szerintük sikkes, népszerű, saját ismeret- és információhiányuk viszont nem akadály ahhoz, hogy bárkit és bármit lefitymáljanak.
Vegyük csak a Kovács Elvira-féle „zentai orgia - orgona” esetet. A nyelvi botlást a szerb média rögtön felkapta.
A kisebbségi politika lejáratása mindig jó hecc a szerb médiának. A zentai Jézus Szíve plébánia már évek óta folyó templomfelújítási programja, amely egy európai úniós IPA projektum, magába foglalta a templom orgonájának teljes cseréjét, végre a végéhez közeledik, ami egy óriási helyi és közösségi eredmény. Nagy dolog Zentának, fontos a keresztény közösségnek és a vajdasági magyarságnak egyaránt. Jelenleg a Vajdaságban Zentán van a legjobb állapotban lévő, valóban komolyzenei koncertek megtartására alakalmas egyetlen orgona, amely Borbély Zoltán orgonaművész és Bankó Nándor esperes plébános több évi kitartó munkájának és a vajdasági magyar politikum, valamint a helyi városvezetés elévülhetetlen érdeme.
Hallgattak-e már ezek a közösségi médiahuszárok ebben a templomban orgona zenét?
Voltak-e szentmisén az elmúlt néhány évben, amióta az új orgona kíséri a liturgiát?
Tapasztalták-e már, hogy mennyire lélekemelő kiegészítője tud lenni az orgona hangja az áhítatnak?
Többségük nem volt, nem tudja és a jó poén érdekében még le is becsmérli ezt a beruházást. Számukra csak az a lényeg, hogy egy vajdasági magyar női politikus hibázott, emiatt jogosnak érzik egyes zentai (vajdasági) magyar örök elégedetlenek, hogy ezen a „véemeszes” vezetőn köszörüljék a nyelvüket és csöppnyi elméjüket.
Hű-ha! Igazán nagy teljesítmény!
Arra már viszont nem emlékeznek a kedves „közvélemény formatervezők”, hogy időnként hogyan olvad rájuk a „nejloning”, amikor a szerb nemzetiségű politikus magyarul csak rájuk köszön. Fülig ér a szájuk, és alig lehet lebeszélni sokukat arról, hogy ezt ne a szavazatukkal jutalmazzák, mert a gesztus nem jelent valós szándékot.
Vajon Elvira eddigi politikai tevékenységét ismerik-e a karaktergyilkos szándékú mindenben okosok?
Az év végén történt még egy „jelentős” zentai kezdeményezés: „a nem kell újévi tűzijáték”, meghogy a zentai önkormányzat vajon mire költi annak összegét.
Már december elején a zentai önkormányzat is lemondta a fő téren tartandó hagyományos rendezvényét, amelynek már több éve része a tűzijáték, mint ahogyan Európa-szerte minden településen. Karitatív célokora rendezte át ezt a költségvetési keretet. (Az addig humanitárius célra elköltött majd tíz millió dinárhoz hozzácsatolta ezt a nem egészen egy milliót.)
És jött a szilveszter este, amikor kiderült, hogy a közpénzekért kikiáltott közösségi aggodalom mindössze képmutatás a kritizálók részéről, ugyanis sötétedéstől pirkadatig durrogtak a petárdák, röpködtek a rakéták, szállt a puskapor az egész város felett, annak teljes területén.
Ezt a pénzt vajon miért nem adták jótékonykodásra a kedves képmutató polgártársak? Nem lett volna célszerűbb a petárdára elköltött pénzüket jótékonykodásra költeni, úgy, ahogyan egyébként az önkormányzattól elvárták a közpénzek kezelése kapcsán? Esetleg nem lett volna logikus döntés részükről teljesen mellőzni ezt a durrogtatási rossz szokást? Nem épp azt szeretnék, hogy a közpénzeket is olyan alaposággal költse el a városvezetés, mint ők maguk a saját keresetüket?
Sajnos mindig egyszerűbb álszenteskedni mások dolga, cselekedete felett, ám amikor bizonyítani kell, akkor derül ki igazán a mindig okos megmondó emberekről, hogy vékonyak, kevesek, következetlenek és tájékozatlanok.
Amennyiben azt a sztereotípiát vallják sokan, hogy minden politikus korrupt, akkor itt az idő, hogy azok, akik a közösségi médiában véleményt és kritikát fogalmaznak meg, közülük jónéhányan beismerjék már végre önmagukról, hogy igazi álszentek...
Nem mindig a leghangosabb vélemény hordozza az igazságot, sokszor bizonyos szándékok és programok lapulnak a jószándékú álca mögött.
Javasolom, ha a nyelvbotlást nyelvbotlásnak nevezzük, a képmutatást pedig képmutatásnak, az okoskodókat pedig okoskodóknak (amely fogalom köszönőviszonyban sincs a hozzáértővel vagy a szakemberrel)...
Megosztás
