Magyarországi választási körkép I.

Dübörög a kampány Magyarországon. A FIDESZ 2010-es elsöprő győzelme után 2014-ben összefogott az ellenzék, az eredmény ugyanaz lett. Kétharmad. Eltelt azóta még négy év. Nem sok minden változott, egy valami viszont igen: Rengeteg párt zümmög, rengeteg a kihívó.

Azt viszont nyugodtan megállapíthatjuk: az arcok, a várható harcok ugyanazok, csupán a kotta lesz új: mindenki mást fúj, a kegtöbb szavazat reményében, vagy mégse? Nézzük végig az ajánlatokat:

 

Lehet Más a Politika

 

Lehet más a politika? Lehet. Határozottan kijelenthetem. Ilyen katyvaszt, amit az LMP képvisel, magyar föld még nem hordott a hátán.

Az elődpárt

Mivel az LMP viszonylag fiatal képződmény, gyökerei (mármint az alapítói egy jó része) az SZDSZ-ben keresendők. A magyar rendszerváltozás tájékán a zömében budapesti, szabadelvű, liberális gondolkozású értelmiség tömörült a Szabad Demokraták Szövetségébe. Ebben a pártban találta meg a helyét a budapesti zsidóság egy része, volt is erről egy vicc: Miért piros-fehér-zöld színű az szdsz logója: hát a három alapító nevéből következik: a Roth, a Weiss, meg a Grün.

Ahogyan lenni szokott, itt sem a vallási felekezethez való tartozás volt a probléma, hanem azokkal a dilettánsokkal, akik végigasszisztálták a pufajkás Horn kormányát, aztán a D209-es III/III-as besúgó Medgyesi Péterét, valamint a két fél Gyurcsány kormányt (elé nem teszek jelzőt, mert nem kell, szerintem) meg a Bajnai Gordonkájét (elé sem, mert ő legalább valamicskét próbált mozdítani a lehetetlenen). Ezekhez a kormányokhoz kötődik a ’90-es évek népet sanyargató Bokros-csomagja, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás NEM-re buzdítása, a Gyurcsány-éra államadósság megnövelése 40%-ról 80%-ra, az infláció és a munkanélküliség egekbe tornászása.

Az ELEMPÉ

2009-ben, amikor az SZDSZ az őrült adósságából menekülésként az önmaga megsemmisítésébe fogott, az SZDSZ másodvonala megalapította a Lehet Más a Politika nevű kreálmányt. Kuncze Gábor már előbb félreállt, Fodor Gábort a környéken se akarták látni, Kóka János meg visszavonult az üzleti életbe. Schiffer András lett a társelnök Szél Bernadettel.

A párt „Alapítónyilatkozata szerint a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követ.” (Wikipedia)

Amilyen az önmehatározás, olyan volt a politikája is a pártnak. Egyszerűen képtelenség volt elhelyezni őket a palettán, mert ami a zöldségüket illeti, abban nem nagyon nyomultak, a többi kérdésben meg ahogy a Szél fújt. Valószínűleg ez lehetett az egyetlen erényük: mivel szegény szavazónak foglalma sem volt, hogy a párt mit képviselt (hát hogy is lett volna, mikor magának a pártnak sincs!), így sokan, akik nem akartak ide vagy oda voksolni, azok rádurrantottak az LMP-re. Ahogy azonban erősödött a migránsválság, kibújt az az ominózus Soros szög a zsákból.

Még a távoli 2015-ben, Széllelbélelt Bernadett az egész buli elején így nyilatkozott: „Ezzel szemben a tény az az, hogy nyugati országokban, tehát amik nem tranzitországok, mint mi, akin átmennek ugye a migránsok legfőképpen, hanem olyanok, ahol le is telepednek ezek az emberek, ott nem bizonyosodott be, hogy elvennék a munkát vagy a szociális ellátásokat, hanem sokkal inkább az látszik, hogy nettó befizetők.”

A migránsok nyugaton nettó befizetők. Ja. Az orvosok meg a mérnökök, mint például Ahmed H a határzár kerítésszaggatója. Kedves Bernadett, ülj je. Egyes.

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Lehet, hogy a cirill betűk védelme helyett a szerbiai alapműveltségi szint, valamint írás- és olvasáskultúráért kellene inkább tenni!?