Jobbik kongresszus

Kókai Péter, az MM társelnöke és Tari István, a VMDK alelnöke annak a szélsőségesen jobboldali Jobbik mozgalomnak nyújtottak baráti kezet, amely közismert antiszemitizmusáról, valamint a romák elleni sovinizmusáról. 

Dehát a választásokon való megmérettetés, a hatalomért folyó állandó küzdelem gyakran a politikai tényezők átcsoportosulását és összeférhetetlen dolgok egymásra találását is jelenti.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom a hétvégén tartotta meg kongresszusát, ahol Vona Gábort, a párt elnökét bízták meg azzal, hogy a Jobbik miniszterelnökjelöltje legyen 2018-ban. A kongresszusra, ugye, meghívást kapott a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége is. Ez már mutatja a színvonalat is.

Felettébb érdekesnek találom, hogy abba az eklektikus létbe, amely az MM-et talán még mindig is jellemzi, belefér a vajdasági szabad(szájú) balliberális szerkesztéspolitikát képviselő online párttevékeny újságíró-aktivista formáció, mint ahogyan a nemzetpolitikai kérdések túllicitálásával politizáló nemzeti-radikális ideológia is.

Viszont ha jobban belegondolunk, van is közös bennük: mégpedig a szélsőségesség. És újabban a Jobbiknál is felmerülő identitászavar. Egyedül csak a cukiság hiányzik a teljes összeboruláshoz.

De egy ilyen ideológiai olvasztótégelyben mire számíthat majd tőlük a választópolgár? Ha történetesen egy olyan sarkalatos kérdésben kell majd állást foglalni, mint az EU-hoz való csatlakozás, milyen lesz az eklektikus balliberális−nemzeti-radikális válasz?

Az önmagát magyar alternatívaként aposztrofáló Magyar Mozgalom meglehetősen távolra sodródott hangzatos önképétől. Biztosan elsodorta a momentum. 

Egyébként a Jobbik Kongresszusán Kókai Péter, miután ódákat zengett a Jobbikról, hiszen az már az első pillanattól elismerte a Magyar Mozgalom létezését, sőt még pártelnöki szinten is fogadta őket, könnyes szemmel azt is elpanaszolta, hogy a kormányzati pártok részéről teljes elutasítást tapasztalnak, megkérdőjelezve az MM legitimitását azon állításukkal, hogy nem magyar érdekeket képviselnek, ami természetesen – Kókai szerint – szemenszedett hazugság, ferdítés, csúsztatás.

Kókai Péternek, és a többi MM társelnöknek, valamint tagnak és szimpatizánsnak emlékeztetőül:

A választásokon a VMDK és a HDK koalíciója indult, amely listanévnek az MM csak a nevét kölcsönözte. A sokat hangoztatott magyar alternatíva már a kezdetekben horvát alternatíva is volt, egy kis szerb beütéssel. A horvátokkal való koalíció után, a szabadkai formációból kimaradt a magyar előtag, valamint a tartományi frakció is inkább egy újjáalakult Demokrata Pártra hasonlít.

A legitimitás kérdése előtt, talán nem ártana az MM legalitását megválaszolniuk a pártpolitikai tevékenység terén – ha nem is hangosan kimondva, hanem csak otthon csöndben, magukban, elalvás előtt.

Mondom: az önmagát magyar alternatívaként aposztrofáló Magyar Mozgalom meglehetősen távolra sodródott hangzatos önképétől. Biztosan elsodorta a momentum.

 

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek