Modus murmurandi…
A városban sétálva, esetleg ismerősökkel beszélgetve, a piacon vásárolva… vagy akár a közösségi oldalakat böngészve, az ember szinte majdnem minden helyen, vagy épp helyzetben, sőt akár mondanivaló vagy beszédtéma között s közben is, belebotlik a vélemény, valamilyen jobbító, panaszkodó, sérelmező, rosszalló vagy az irigykedő megnyilvánulásába.
Az emberi természetet ismerve, sőt szubjektív módon érezve és értékelve is, mindez rendben is lenne. Vagy ha nem is teljesen, akkor egy bizonyos pontig.
Már az ókori római társadalom is ismerte, sőt meg is nevezte a véleménynyilvánítás jogát, egyszerűbben a morgás jogát (ius murmurandi).
Jogot, mellyel az egyes ember élhetett és élt is, oly módon, mely méltó és megfelelő, sőt, erkölcsileg stabil.
Visszatérve jelenünkbe, a mába, ez a jog továbbra is él, ott van alkotmányainkban – más néven persze – vagy bennünk, legbelül az igazságérzetünkhöz közel.
Magunkba nézve és magunkat ismerve, ez sűrűn-sűrűn felszínre is bukkan, élünk is vele, sőt mindennapjaink részévé vált. Nyilván mint mindennek, ennek is kerekedett egy sötétebb, gonoszabb, sőt kisstílű módozata is.
Ezt az említett kisstílű formát, lealacsonyodó és gyermekes sárdobálást, rágalmazást, az információ hiányából vagy annak félremagyarázásából eredendő ócsárolást, előszeretettel alkalmazza ma, a délvidéki magyarság megosztását szándékozó tömörülés. Azonban abban nem vagyok biztos, hogy a tömörülés ma már megfelelő szó lenne rájuk...alig vannak.
Ez az elkeseredett és minden eszközt latbavető – eredendően már elvetélt – fellépés és felszólalás, már rég nem a jobbító célzatról szól.
De tényleg, szólt valaha is egyáltalán erről? Én balga...
Leginkább az embereket – főként postaládákba írogatva - hangolják egymás ellen, sőt a közösség ellen, pumpálják, sokszor (értsd: állandóan) eltusolva és elferdítve a valóságot és az igazságot, mindazt csupán csekély és semmirevaló haszonért, esetleg egy-egy lájkért vagy bólogató hozzászólásért cserébe. S persze, ha már Facebook, a poszt és a karakter mindent elbír alapon fogannak meg az értelmetlen és kulturális szintet meg nem ütő vélemények, megnyilvánulások…
Hol van a véleménynyilvánítás tiszta és becses formája, mely mentes a romboló, megosztó és uszító visszhangoktól?!
O tempora, o mores!
Megosztás
