A FŐNÉNI

A szerző rajza

A mostani hét alaphangját Szabó Tímea képviselőnő parlamenti fölszólalása adta meg.

Mit mondjak? Kissé erősre sikerült ez a felütés, kétségtelen.

Tudják, ez abban az Országgyűlésben esett meg, ami egyébként nem is ülésezik, mert amióta járvány és diktatúra van Magyarországon, a Zorbán bezáratta. (Ott a kulcsa a betegágya fűrészporos-párnája alatt. Minden jól értesült, független, haladó, és talajvízig demokrata tisztában van ezzel. Várom a napokban a szalagcímeket, mikor publikálja a délvidéki Szabad Magyar Show: Budapesten az önkény tombol, a Fidesz vastapsa uralja a magyar parlamentet.)

Nemsokára ötven leszek, már épp kezdtem hinni, ment vagyok mindenféle meglepetéstől, ami a Kossuth tér 1. számú ház kupolája alatt elhangzik.

Erre az élet megcáfol. Mikor úgy vélem az emberi gyarlóság – beleértve az összes vétket – már nem tud sötétebbet, mélyebbet produkálni, akkor jön ez az ijesztőre szemceruzázott politikus asszony, és zavarba ejtő hatékonysággal, mindössze percnyi fölszólalásával porig zúzza a tévképzeteimet. Azt a minimális, megengedő jóindulatot is, ami egyébként alanyi jogon kijár a magyarnak definiált ellenzéki képviselőknek (is).

Aki netán nem hallotta: történt pedig, a Párbeszéd Magyarországért nevű formáció jól letapsolt üdvöskéje nehezményezte, hogy a magyar kormány egészségügyi felszereléssel segíti a határon túli, zömmel magyarlakta települések kórházait, önkormányzatait.

Hát, Tímea, ezt megint elszabta.

Ilyen az, amikor nekünk a hazaárulókból is csak a legalja jut. Kíváncsi lennék, mikor veszi majd szájára legközelebb a szolidaritás szót? Gondolom, valamelyik félreoperált transznemű miatt, vagy egy erőszakoskodó menedékes kitoloncolása fogja nála a humánum könnyeit megindítani. Csak a Magyarországon lakó szabadságra éhes kompániánál, a köztük szájaló Szabó Tímeánál veri ki a biztosítékot, ha a magyar kormány magyar embereken próbál segíteni. Amikor például a minap Ausztria Dél-Tirolba küldött szállítmányokat, hallgattak. Vagy amikor a németek segítenek a franciákon, azt teljesen rendjén valónak találják. Ahogy egyébként az is.

Nincs ezzel semmi gond. Istenem, tudtuk ezt. Legalább kimondta, amit amúgy régtől tapasztalunk: a budapesti ellenzéki pártok jóindulatára, ahogy eddig, úgy ezután sem kell számítania a határon túli nemzetrészeknek. Nekünk se. Aki kicsit informálódott, annak mindez hosszú évek óta nyilvánvaló. Persze, akadnak a Vajdaságban is, akiknek a Szabó féle hisztériakeltést túl összetett dolog értelmezni. A most éppen bújtatottan polgári, kódoltan mozgalmas Joó-Horti Lívia facebook kommentjében „semmi kivetnivalót” nem talált Szabó polgártársnő véleményében, s ez, lássuk be, már meg sem lep bennünket, mert velem együtt sokaknak a kivetnivaló fogalma és Joó-Horti személye kapcsán régóta más asszociációink születnek.

Jól van ez így, tiszta a víz a pohárban. Ahogy „odaát”, idehaza sem egyebek. A lényüket adják, mi meg majd lóalkatrészt nekik, ha ismételten lesz képük a szavazatunkat kérni.

A magyarországi oppozíció a kezdetektől cinkelt lapokkal játszik. A magyar választópolgárok alantas ösztöneit birizgálják. Annyi a stratégiájuk, mert ehhez ész nem kellett, ezt hamar átlátták: emberek vagyunk, ilyetén a saját érdekeink mellett általában eltörpül a mások hogyléte. S bár érthető ez az önzőség, a kicsinyesség, az irigység – mindez egyúttal el is ítélendő, mert bűn. Ettől csak az a nagyobb bűn, ahogy a magyarországi ellenzék a határon túli magyarok ellen hergeli az anyaország erre kapható klienseit, azt a szavazóbázist amelyik (sajnos) az ilyesféle retorikára fogékony.

Érdemes lenne egyszer arról írni: mindegyiküknek megadatott pedig az esélye, hogy a legelemibb nemzeti alapon történő politizálást képviselje. Igen, még Gyurcsány is lehetőséget kapott. Tehetett volna gesztust. Ha 2004. december 5-én ő is az igenekre buzdít, ma nagyságrendekkel többen bíznának benne. És nem mellesleg a jobboldal markáns kritikai paneljei közül egy most hiányozna. Nem ezt az utat választotta.

Utána jöttek mások is.

Akik más politikát (LMP!) ígértek. De hát nem lett más. Pusztán a rombolást szolgálják. Nolimpia…Ott folytatják, ahol a bedöglött SZDSZ, a magyar parlamenti demokrácia valaha létezett legkártékonyabb eleme abbahagyta. (Ha úgy vesszük, a Momentum túl is teljesíti az „ősapák” ténykedését.)

Itt volt még egy sansz: tessenek elhatárolódni Szabó Tímea szavaitól. Mi történt? Nemhogy csöndben elléptek volna mellőle, az ellenzéki asszonykórus kezdett szörnyülködni, miféle tiszteletlen hangnem illeti a kolleginát, aki amúgy hétfőn még Kásler professzort hentesnek titulálta. Azért a szilfid nőiség rózsaszín paravánja mögül szargalacsinokat hajigálni: nem a kiköpött tisztesség ismérve.    

Szabó képviselő asszony a napokban végiglambadázta a médiát. Utólagos magyarázkodása álságos, miszerint ő igazából a macedónoknak meg a más országoknak szállított segély miatt szólalt volna fel. Mintha bizony ezzel rendben is lenne minden. Ezek után a párbeszédes Tímea furcsa beszélgetést folytathatna a macedón emberekkel, vajon őket megilleti-e az emberbaráti segítség, és ha nem, akkor vajon miért?

Erre varrjon gombot képviselő asszony!   

Szóval, link duma. Nem kell ahhoz retorikai szakvizsga, hogy egy nyilvánosságnak szánt beszéd súlyponti elemeit aki akarja, vagy nem tapló a lelke, az megértse. Csöppet sem véletlen, a közvélemény javát föl is paprikázta az egy százalékos népszerűségű párt főnénije.

Köszönjük meg neki. Ismét fölnyitotta a szemünket.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon