Fogjunk neki!

A minap, egy kis városi séta közben, arra lettem figyelmes, hogy a nagy zentai pártvezérek egy asztalnál ülnek a helyi vendéglőben.

 Azok, akik deklaráltan indulnak a választásokon, azok is, akik hezitálnak és azok is, akik kimondottan nem szeretnének indulni, vagy még nem tudják a csillagok állását leolvasni, mert össze-vissza kötöttek együttműködéseket. Természetesen hangzatos szavakkal, majd így, majd úgy és majd megint megmutatjuk szöveggel.

Kicsit orrfacsaró a megjelenés, mert arra egyikük sem tud pontos választ adni, hogy az elmúlt években, mit tettek le a közösség asztalára.

Hacsak nem a sajtómegjelenésekre gondolnak. Az állandó lejárató cikkekre...

Mert abból volt elég!

Egyszer, ha nyugdíjas leszek, összeválogatom azokat a sajtócikkeket, amikor ezek az emberek valamilyen szövetségnek, vagy csoportosulásnak a tagjai lettek és ettől felbuzdulva ki akarták fordítani a világot a négy sarkából.

Az egetrengető megjegyzések után egy viccecske jut eszembe:

A tanár magyaráz:
- Az araboktól vannak a számaink, a kínaiaktól a porcelán, a naptár a rómaiaktól. Valaki tud még ilyen példát mondani?
Pistike jelentkezik.
- Tanár úr, nekünk a poharak a sarki kocsmából, a tányérok az étteremből, ahol a mama dolgozik, a bor a szomszéd pincéjéből, paprika a hátsó szomszéd kertjéből, a kisöcsém pedig a postástól.

Ne feledjük: a VMSZ sok mindent letett az asztalra, és ezért nem kell a szomszédba menni!

Fogjunk neki rendesen a kampánynak, de ne torkoljon önmutogatásba a közösségi média megjelenés!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon