A mindennapokban, a kisebb közösségben, sőt egy család életében vagy az élet más szegmensében is, minden tagnak illetve résztvevőnek megvan a saját feladata, amire ügyel és amiért felelős. Ez az alapja a sikeres létnek és fennmaradásnak.
Anyuka felel a háztartásért, míg apuka kezeli a pénzügyeket és végzi a ház körüli teendőket, esetlegesen talán más felosztásban, de így tud csak működni a legelemibb közösség is.
Ugyanez a metódus jellemzi egy város, azon belül egy önkormányzat vezetését és tagságát is.
Minden egyes tanácstagnak megvan a maga területe a közösség, azaz a város életében amire figyel, ügyel és ami terén munkálkodik. Így van olyan személy, aki az egészségügyért, a turizmusért, a gazdaságért, a művelődés és oktatásért vagy épp a sportért és a kommunális ügyekért tevékenykedik. Tehát ezzel a területi körrel és kérdéssel van megbízva. Ez a megbízatás a kulcsfogalom, ami pedig minden körülmények között fenn kell, hogy álljon, legyen az a kudarcok vagy elért sikerek sorozata. Ideális esetben így kell, hogy történjen, ez kellene, hogy legyen az alapvető működési elv.
Ideális esetben, mint mondottam...
Kisvárosunkban, Zentán, azonban vannak személyek, akik nincsenek tisztában a fent említett „formaságokkal”, illetve megbízatásokkal, vagy ha ismerik is a „protokoll” ezen felállását, azt inkább szeretik gyorsan elfelejteni, mellőzni.
Vagy csak egyszerűen úgy gondolják, hogy nekik bizony ezt nem kell betartani.
Mert csak.
Emiatt is fényképeszkednek harminckettes vigyorral olyan projektek megvalósításakor, amiért kizárólag a VMSZ harcolt.
Az elejétől a sikerese befejezéséig.
Nyilván a közeledő választások, a nyomás, illetve jövőbeni óhaj az nagy úr, viszont egy-egy, a közösséget érintő ügy kapcsán nem csak a siker vagy a projektum befejezésekor kell odaállni -- háttérbe szorítva azt a személyt, akinek mindez tisztje és feladata lenne -- hanem akkor is, ha az épp akadályokkal, problémákkal vagy időnként kudarcokkal is tűzdelt. De nem, hiszen ilyenkor, a probléma fennállásakor, ez a valaki inkább magát meghúzva, sőt elbújva ténykedik a nyilvánosság elől. Akkor bezzeg elfelejt posztolni a közösségi oldalakra...
De mindannyian tudjuk, hogy az ilyen élményhajhász politizálás üres és tartalmatlan, eredménye is látszólagos. Ahogy az illető maga is.
A mondás is úgy tartja, hogy a suszter maradjon a kaptafánál.
Vagyis mindenkinek érdemes a saját térfelén, a megadott szabályok szerint játszani és főképp a megdolgozott, valós eredményekkel tündökölni a közösségi oldalak színpadán.
Megosztás
