A 2020-as év reményteljesen indult, úgy ahogyan minden évet búcsúztatunk és várjuk az jobbat tele bizalommal és pozitív gondolatokkal. Sajnos már a 2019-es év végén is baljós hírek érkeztek a messzi keletről. Azt hittük, hogy a kínai orvosok, egészségügyi dolgozók és a szakemberek úrrá tudnak lenni a helyzeten és ide nem jut el.
Ahogyan haladtunk az évvel, egyre többet beszéltünk arról, hogy mi lesz, ha itt is elkezdődik. Akkor kaptuk a híreket Itáliából és lassan ide is elért.
Kihirdették a rendkívüli helyzetet és kijárási tilalommal és különféle korlátozásokkal próbáltunk védekezni az vírus terjedése ellen. Távolságtartás, üzletek nyitvatartásának megszabása, piacok bezárása, a sport és rekreatív tevékenység megszüntetése, valamint a kulturális és művészeti élet korlátozása vette kezdetét. A maszkról még csak beszéltünk, majd lassan az is kötelező lett. A munka és az oktatás áttért az online térbe és nap, mint nap szembesültünk az újabb kihívásokkal. A hatvanöt évnél idősebbek mozgáskorlátozása és számos probléma.
A Vajdasági Magyar Szövetség felismerte, hogy most az a helyzet van, ahol segíteni kell az itteni magyarságnak. A falvakban a helyi aktivisták segítették az idősebbeket. Élelmiszert, gyógyszert biztosítottak számukra valamint a mindennapi ügyintézéseiket is megoldották. Valóban hatalmas és alázatos munkát végeztek el a terepen, szolgálva a vajdasági magyarság érdekeit.
Majd jött a nyár, áhítattal vártuk a tudósok közleményeit, hogy mikor és hogyan készítik el a gyógyszert a vírus ellen. A napi szóbeszéd tárgya lett, és kicsit kuncogva tapasztaltam, hogy lassan a szomszédom, az ismerőseim és még az kereskedőnő is a boltban „szakember lett" ebben a témában. Nincs is ebben semmi rossz, mindenkit foglakoztatott a téma, mert szükség volt erre, kellett, hogy lássuk a kiutat és bíztunk egymásban és vigyáztunk is egymásra.
Jött az ősz és már sejteni lehetett, hogy közel lesz a megoldás. Kínában az Egyesült Államokban, Európában és orosz földön is nagy erőkkel dolgoztak a vakcina előállításán.
És végre-valahára itt van. Sajnos most már egyeseknél az a gond, hogy meglett, mert könnyebb volt inkább sóvárogni rá, mint a kezünkben fogni. A tudomány bravúros megoldást talált, gyorsan és biztonságosan.
Szüleimet, akik 75 év felett vannak, beregisztráltam és gyorsan, rövid időn belül meg is kapták. Számomra és a környezetem számára is megnyugvás, mert törődnünk kell egymással és vigyázni másokra és magunkra. Sok ismerősömnek segítettem beregisztrálni, mert most ezt kell tenni. Ez az az út, mely segít abban bennünket, hogy visszataláljunk a „normális” élethez. Segítsünk egymásnak és vigyázzunk egymásra, ez a feladatunk most!
Megosztás
