Az állampolgári felelősség margójára

Tavaszi reményeink és óhajaink, mintha csak az évszakkal együtt szálltak volna tova. Nem lélegezhetünk fel, a szó szorosabb értelmében sem. Ismételten nehezednek és bonyolódnak az egyébként sem egyszerűnek mondható mindennapjaink. Újra előkerülnek eszközök, már-már az elmúlt időszak megutált szokásai és cselekedeteinek sora, melyek jelentősége újfent, sőt még fontosabbá válnak. De a leginkább mérvadó az egyén saját hozzáállása és viselkedése, mely banalitásnak hat, de annál inkább mérvadó és sorsdöntő lehet…

Hogy miért!?

Az elmúlt időszakban a romló egészségügyi statisztikai adatok és a rendszeres napi jelentések tükrében, bebizonyosodást mutatnak azon korábbi prognózisok, melyek értelmében még korántsem tekinthetjük a SARS-CoV-2 járvány megfékeződését és lecsengését biztosnak. Nyilvánvalóan az emberek körében, a fennálló valós, vagy annak vélt tények tudatában – nem meglepő, sőt érthető módon – egyfajta csalódottság és kilátástalanság uralkodik, mely sok esetben vegyült félelemmel és haraggal. Természetesen a kialakult érzelmi és értelmi reakciók ellenére, az emberek zöme mégis komolyan veszi a kialakult viszontagságot, és próbálnak megfelelően, felelőségteljesen és tudatosan cselekedni és átvészelni ezt a nem hétköznapi helyzetet.

Sajnálatosan a lakosság egy csoportja viszont, minden figyelmeztetés, felhívás és ajánlás ellenére – legtöbbször struccpolitikát alkalmazva, már-már dacosan – érdektelenséget mutat és meggondolatlanul cselekszik. Vagy olykor épp a saját összeesküvés elméleteiket szövögetik s arra hagyatkozván, a védekezés és az óvatosság ellenében.

Ebben az embertpróbáló időben, amikor a szigorú magatartás és viselkedés lenne az ajánlatos és célravezető, mindezek ellenére emberek százai, a legnagyobb polgári meggondolatlanságot, felelőtlenséget, tudatlanságot és magatartást követték Újvidéken, Belgrádban és más szerbiai városokban megtartott tömeges tiltakozások alkalmával, melyek randalírozássá fajultak. A felelős, jog- és szabálykövető állampolgár ismérveit felrúgván nem csak, hogy nem tartották be az előírt egészségügyi és épp akkor hatályos más szabályzó rendeleteket, hanem erőszakot generálva, vandalizmusra adták fejüket.

Nyíltan a népért, de mégis felelőtlenül a nép ellenében, hiszen a rombolás mellett még inkább kockáztatva a résztvevők egészségét és indukálva a koronavírus esetleges rohamosabb terjedését. Emellett kihasználták az emberek riadtságát, feszültségét és a helyzet nyújtotta bizonytalanságot. A tüntetések során – a kormányrendeletek elleni ürügy mögött –, természetesen ott sejlik az a politikai cél, haszonszerzés és véleménynyilvánítás, mely a választások alkalmával június 21-én, törvényes módon nem vezetett eredményre. Az esély, az idő, a hely, a keret és a tisztes lehetőség adott volt. Véleményt lehetett volna nyilvánítani biztonságosan, persze a bojkott ellenében.

A most kialakult élethelyzet és a humanitárius probléma megfékezéséhez nem elegendő az államigazgatás rendelkezése, sem pedig az egészségügy fáradhatatlan és kemény munkája. A legnagyobb befolyásoló tényező, maga a lakosság felelős magatartása és a viselkedésük súlyának megítélése annak érdekében, hogy a kellemetlen rendeletek ellenére is sikerüljön keretek közé zárni és gátat szabni a járvány terjedésének. Ha kell maszk, legyen maszkunk, ha személyi tér kell, akkor legyen meg, és ha mellőzni kell a rendezvényeket, akkor mellőzzük. Kellemetlen, de a mi érdekünk, általunk és főképp értünk!

„A jövő mindig magán hordozza az árcéduláját.”  - hangzik Szabó Péter idézete.

Tegyünk hát érte, igyekezzünk, mert rajtunk is áll, hogy mit s leginkább mennyit fizetünk a nyugodtabb és boldogabb jövőnkért.